A ‘kevesebb több’, avagy mi rejlik a minimalizmusban?

Napjainkban egyre inkább dívik az úgynevezett minimalizmus eszméje, hódítja tereit világszerte.

Mindez a nyugati világ hozadéka, mely a fogyasztói társadalom túltermelésének és a felesleg felhalmozása révén, avagy éppen az ellen jött létre, ami immár egy fontos mozgalommá vált, mely egyre több követőt tudhat magáénak.

Fő mottója pedig az, hogy ’Szüntess meg minden felesleges dolgot az életedben’, hogy az igazán fontosak helyet és teret kaphassanak.

Életünk szinte minden területén fontos szerepet kapott, a belsőépítészet és a művészet is előszeretettel alkalmazza, mint az esztétika egy sajátos, letisztult megnyilvánulását.

A minap egy ’A hogyan szabadítsunk fel helyet és teret az életünkben’ című cikkre bukkantam, ami már egy általam is korábban megfogalmazott problémát, észrevételt fejteget.

E számomra igen szimpatikus élettréner hölgy cikke, akinek rendkívül hasznos irományai elsősorban a karrier és az életvezetési tanácsok területén lett egyre népszerűbb, és mely számomra is rengeteget segített nemrég, a bloggal való indulásom idején.

A hölgy a saját példáján keresztül ír le egy szinte mindnyájunkat érintő, talán sokszor még nem is tudatosult igazságot, mellyel igencsak azonosulni tudtam.

http://www.viszlattaposomalom.hu

Valójában azt vettem észre, hogy többnyire teljesen felesleges, rég nem használt kacatokkal vagyunk elhalmozva, melyek jórészével kapcsolatban rájöhetünk, hogy akár teljességgel szükségtelenek, melyek túlsúlya akár kiszorítja a külső-belső, azaz a valódi és a szimbolikus teret és energiát az életünkből.

Mindez általában egy-egy költözéssel válik egészen nyilvánvalóvá, amikor a dobozok tucatjainak tetején ücsörögve keressük a helyet a megbújó kacatoknak.

Így nem véletlen, hogy bárminnemű lomtalanítás, takarítás, tisztítás után a környezettel együtt mi magunk is fellélegzünk, megkönnyebbülünk.

Ez volna az a bizonyos minimalizmus alapja, de maga a fogalom ennél jóval sokrétűbb, mely az életünk bármely területén alkalmazható.   

Akár a saját életemmel példálózva, annak egy hatalmas fordulópontján, amikor öt évvel ezelőtt a volt férjem a gyermekeimet történő önkényes elvitele után néhány nappal kizárt az addig közösnek mondott otthonunkból, ahonnan mindmáig még a fogkefémet sem vihettem magammal.

Az akkor négy, és a hatéves gyermekeink egy másik országba való önkényes kiragadása után mindez szinte már mit sem számított, hogy nem tudtam bejutni a János-hegyi otthonunkba, de mivel nem oda voltam bejelentkezve, a rendőrség sem sokat tehetett értem.

Megannyi imádnivaló luxustárgyam, legmenőbbnek mondott top márkájú táskák, kiegészítők és ruhadarabok egyedüli birtokosaként nem egy átlagos eszköz- és ruhatárral rendelkeztem, de valahogy mégis az egyedi könyvtáramat és a fotóalbumokat sajnáltam a legjobban.

Mindezt legfőképp a személyes élettapasztalatok általi hiteles érzékeltetés kedvéért írom le, és azért a rám szakadó, eleinte furcsa felismerésért, hogy bármilyen hihetetlennek is tűnt, és akármennyire is hiányoztak a kedvenc tárgyaim, mégis valahogy jóval könnyebbnek és felszabadultnak kezdtem érezni magam nélkülük.

Míg azelőtt valahogy rám nehezedett a csodaszép ruháim és ékszereim súlya, melyektől szinte elnyomva éreztem magam néha attól tartva, hogy a saját egyéniségem vész el általuk.

A milliomos létforma aranykalitkájából kiszabadulva, egy újfajta életet kezdhettem meg teljesen magamra számítva immár öt évvel ezelőtt, melynek eleinte emberpróbáló nehézsége ellenére ma már egyáltalán nem bánok, mert részben általa szereztem vissza elveszett szabadságomat, mely a rejtett erőket és ambíciókat szabadította fel bennem.

Talán szerencsés vagyok, mert részemről az elengedés mindig is könnyebben ment az átlagnál, valahogy soha nem ragaszkodtam igazán a dolgokhoz, helyekhez, így az emberi kapcsolatok számomra az egyetlen, amelyet mindenek fölé helyezek.

Emellett pedig az élmények közös megélése az, ami számomra mindig is a legtöbbet adta, így az anyagi jólét terén is az általa megteremtett egyfajta szabadság, az utazások és az ezzel kapcsolatos élmények, melyek a legjobban hiányoztak eleinte.  

Az egészen újszerű, nem fájdalommentes, de érdekesen egyedi megtapasztalások birtokában ma már teljességgel tudatában vagyok a ’kevesebb több’ típusú életszemléletnek.

Nem vagyok követője egyetlen mozgalomnak sem, mégis fontosnak tartanám a minimalista létforma terjesztését, mert valós értéket adva az életünkhöz, újtípusú érzésekre lelhetünk általa. Egy kicsit olyan ez, mintha a frissítés gombot benyomva, mi magunk is fellélegzünk az életünk bármely területén történő lomtalanítással.

Az anyagiak terén történő minimalista gondolkodásmód pedig mintha kellő időzítéssel lopta volna be magát az életünkbe napjainkban, e történelmileg is kiemelten nehéz időkben.

Kevesebb felesleg, több érték és magasabb minőség, illetve a túlélés küszöbén jöhetünk rá a valóban fontos dolgok értékére, és hogy igazán nem az összegyűjtött tárgyaink a hőn áhított boldogságunk kulcsai, de még csak nem is a pénz, mely persze sok mindenre megoldást jelent.

Minthogy egyre többen tartják már fontosnak a test teljes belső megtisztítását, magát a méregtelenítést, rájöhetünk, hogy a léleknek legalább ugyanúgy jár az efféle tisztulás, mely már egy jóval összetettebb dolog, ami legtöbbször a már-már elcsépeltnek tűnő elengedéssel valósulhat meg.

Legyen szó lélekről, vagy akár csak az oly fontossá vált emberi kapcsolatainkról, mindenhol értelmet és teret kaphat a minimalista eszme, mert révén hogy tárgyak, hitrendszerek vagy minket már nem építő emberi viszonyokról is szól a saját történetünk, mindenhol érdemes némi felülvizsgálat után rendet teremteni.

Elgondolkodtató azon állítás, hogy ami nem a javunkra válik és nem szolgál minket többé, az csak figyelmet és energiát visz el tőlünk, ami idővel teherré válik.

Érdemes talán megfontolni, hogy hol is kezdjük a ’mindenből a megfelelő mennyiség’ és a mértékletesség eszméjének alkalmazását, de egészen biztos vagyok benne, hogy a kezdeti  sikereink után egyre több területen fogjuk ezt beépíteni az életünkbe, avagy leépíteni mindazt, ami már felesleges és elavult..