A XXI. századi rém..krízis vagy lehetőség?

Bár már a vízcsapból is ez folyik és nem is tudom, van-e még hír a nap alatt ami újdonsággal szolgálna ez az új és ismeretlen ellenségről a vírusról, de elkerülhetetlen, hogy ne szembesüljünk vele az elmúlt napok történései alapján.

Épp egy héttel ezelőtt érkeztem meg Varsóból, és a repülőgépbe való beszállásomat megelőzően a helyi személyzet az orrom előtt kérdezte egymástól, hogy van-e olasz utas a gépen, ami egyértelműen csak utólag ’derült ki’ -hogy egy egészségügyi nyilatkozat kitöltése kötelező lett volna a számára -no persze még kínaiakkal is tele volt a gép, bár az köztudott, hogy ők mindenhol jelen vannak.

Részemről az út a családi ügyeimet tekintve halaszthatatlan volt, így nem is volt időm mérlegelni – illetve ha az ember lánya annak minden rizikójával együtt- útnak indul, nem tulajdonít túl nagy jelentőséget az efféle történéseknek- csak magamban mosolyogva konstatáltam a vészhelyzetre való ’kellő’ felkészültséget.

Nehéz okosnak és elég körültekintőnek lenni ebben a káoszban, amikor szinte hirtelen fordul egyet fenekestől az élet egy számunkra ismeretlenül megfoghatatlan valami miatt, melyet vírusnak hívnak.

Honnan jött és miféle vírus ez? Kérdeznénk joggal, hogy mi keresnivalója itt a légterünkben, országunkban és egyáltalán, hogy ütheti fel a fejét a legközvetlenebb környezetünkben?

Megannyi megválaszolatlan kérdés kavarog bennünk, értetlenség és legfőképp az ezzel járó bizonytalanság, mely ködként lebeg körülöttünk, ami talán a legnehezebb az egészben.

Az igazság az, hogy jobban belegondolva nem igazán vagyok meglepve egy ilyen világméretűvé duzzadó, fenyegető problémától, hiszen -ha csak az ok-okozat törvényét nézve is- keserű ezt mondani, de mintha jócskán rászolgált volna az emberiség egy ilyen, vagy akár még ennél is nagyobb volumenű krízisre.

Szeretek ember lenni, és köztudott, hogy tökéletlenségünk révén tele vagyunk kisebb-nagyobb hibákkal, mégis néha embertársaim helyett is elfog a szégyen, akik végtelen önzésükkel, elvakult kapzsiságukkal, hatalomvágyból, tudatlanságból vagy egyéb hajtóerőktől vezérelve, kizárólag az önös érdek és profit illúziójában juttatta ide világunkat.

Mutogathatunk egymásra, de nem tolható el a felelőség, ami mint egyént, mindenkit érint.

Mintha sajnos csak ilyen helyzetben éreznénk igazán azt, hogy talán megérett az idő egy valódi önvizsgálatra és változásra – melyből jobb esetben megérthető az emberi motiváció legmélye, mely akár mélységek- vagy magasságokba repít.

Feltehetően fordulóponthoz érkeztünk ebben az új, apokaliptikus állapotban, mely szinte álomszerűen történt, de mégis érezzük ránk nehezedő súlyát.

Bár a magyar hírek szokás szerint nem szűkölködnek a pánikkeltéssel, amin sajnos változtatni nem tudunk, talán csak annyiban, hogy a lelki békénk és nyugalmunk érdekében minimálisra csökkentjük ennek befogadását, vagy legalább nem este lefekvés előtt, vagy a reggeli ébredéssel olvassuk ezeket.

Számomra legalább is ez bevált -és bár mi itthon már jó ideje szinte teljesen kiiktattuk a tv-t  és az elmúlt két napban kimondottan jó napom volt már attól, hogy nem olvastam semmilyen rémhírt, és tennék így továbbra is egy jódarabig, mert egy hatalmas könnyedség tölt el általa.

Az első napok természetes szorongása után talán mára elmondható az, hogy elfogadtam a helyzetet a maga valójában és természetesen a mikrokörnyezetemben megteszem a kellően szükséges higéniai- és egyéb óvatos intézkedéseket és amennyire tehetem, visszavonulok  kicsit az otthon biztonságába, nyugalmába.

Épp ma hallgattam a youtube-on egy angol nyelvű tájékoztatót a minket folyamatosan érő elektromágneses sugárzás és különböző frekvenciájú hullámok, abból is a legújabb, 5G súlyosan egészségromboló hatásáról, miszerint a most kialakult hatásért – amint ez a legyengült immunrendszerért révén általa akár a most kialakult jócskán felelősségre vonható.

Az antropozófia megalapítója, Rudolf Steiner az első világháborút követő spanyolnátha idején nem kisebb bejelentést tett, minthogy a vírus nem más, mint a toxikus és az általa mérgezett, eldeformált sejtek következménye.

Meglehet bár, hogy mindez véletlen egybeesés és mégsem az akkoriban, a hadiipar által bevezetett radarok voltak a felelősek mindezért.  

Rengeteg különböző teória kering a háttérben, többféle összeesküvés elmélettel, melyek akár igazak is lehetnek, de a lényeg talán mégis az, hogy valójában csak azon érdemes szorongani, amin mi magunk is képesek vagyunk változtatni, ami pedig nem rajtunk múlik, és aminek jönnie kell, az így vagy amúgy, de mindenképp utolér minket.

A kérdés leginkább az, hogy hogyan tudnánk a javunkra fordítani ezt a visszavonulásra és elcsendesedésre leginkább alkalmas időszakot, behozni mindazt amire eddig nem volt idő és alkalom, újra gondolni az életünket, kellő időt magunkra és egymásra szánva odafigyelni a szeretteinkre, barátainkra, összetartani, erőt és segítséget adni egymásnak, hasznossá téve magunkat ebben a páratlanul nem mindennapi élethelyzetben.