Jelenleg megtekinti Digitális detox..mihez kezdjünk vele?

Digitális detox..mihez kezdjünk vele?

Mit jelent a digitális detox újszerűen hangzó, egyre többeket érintő, lassan tán mégis elcsépelté váló kifejezése?

Ha csak az elmúlt 20 évre visszatekintünk, szinte felfoghatatlan, milyen őrületes ütemű technikai fejlődésen mentünk keresztül, így e hirtelen jött változással, néha képtelenek vagyunk felvenni a versenyt, lépést tartani, vagy akár csak követni az eseményeket.

Kitárult a világ, özönlenek a lehetőségek, és az információs társadalmunk virágzásának teljében, csak kapkodjuk fejünket a minket érő, számtalan hatás következtében.

Nem is kell messzire menni, elég csak a legszűkebb környezetünkben szétnézni:

úton-útfélen, mobiltelefonnal a kezekben, bambán szédelgő emberek tömkelegét láthatjuk…nem túl szívderítő a látvány.

Ami több, mint 25 éve a meglepetés legnagyobb erejével robbant be az életünkbe és valóságos csoda volt, hogy szinte bárhol és bármikor elérhetőek lettünk – az a gyors hozzászokás elvével, ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy e kis ’kegytárgynak’ hála, folyton egymás rendelkezésére állunk.

Ez a nemrég még oly sokak által hőn áhított, ’csodakütyü’ mára áldás és átok egyben, hiszen mindenki tapasztalhatta már kevésbé jótékony oldalát.

Azon kevesek, akiknek megadatik még a zavartalan társasági élet, a családi légkör és az intimitás, ők tudják, hogy mindez csak kellő odafigyeléssel és tudatossággal őrizhető meg és hogy mindehhez szükség van egymás támogatására is.

Mintha időnk sem lett volna elgondolkodni ezen -hiszen mire észbe kaptunk, már okostelefonnal a kezünkben rohangáltunk és szinte fel sem fogtuk, hogy ez mily mértékű hatással lett életünk minden területére..

Egy brit piackutatás szerint, napi átlagban 221-szer nézünk rá a telefonra, míg a magyarok naponta kb. 2600-szor érnek az okostelefonhoz.

Egy átlagkutatás eredménye ez, mégis elég meghökkentőek az  adatok ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk mellette, hiszen egy egyre égetőbb globális társadalmi problémává nőtte ki magát a jelenség.

Feltételezem, hogy szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki szokásaival még jócskán emelne a statisztikán – de szerencsére azért olyan is akad, aki ebben is képes volt egy egészségesen működő, én-telefon kapcsolatot megtartani – bár tartok tőle, hogy ez csak a kisebbség kiváltsága.

Felfogtuk és elfogadtuk, hogy mily hasznos, informatív és az életünket jócskán megkönnyítő eszköz van a kezünkben, mégis nagy árat vagyunk kénytelenek fizetni érte.

Ha megkérdezzük a szüleinket és a nagyszülőket arról, hogy milyen volt az élet 50 évvel ezelőtt, egyben biztosan mindenki egyetértene:

A mai viszonylathoz mért nyugalom és annak ténye, hogy jóval közelebb álltunk a természethez, annak értékeihez, egymáshoz és általában több valódi értéken alapuló, jobb minőségű emberi kapcsolatot létesítettünk.

Bár nem volnék a nagymértékű változás és az újítások ellenzője, de amikor a telefontöltő hiányában, identitászavarral és elvonási tünetekkel vajúdó embertársunkat látjuk, talán érdemes lenne megállni egy pillanat erejéig és elgondolkodni a hova tovább-on..

Különös látvány úton-útfélen ’telefonszédelgők’-be botlani -pláne észlelni azt, hogy emiatt vész el a figyelem, az érdeklődés, a másik jelenlétének, az életnek és a pillanatnak az áldása.

Beláthatjuk, hogy ezzel az elgépiesedéssel vesznek el lassan azok a főbb emberi értékek, melyek az élet sava-borsát, elevenségét adják.

Digitális detox:

Az Oxford értelmező kéziszótára a következőképp definiálja a digitális detoxifikációt:

Az egyén elektronikai eszközöktől néhány órára, napra, netán hetekre való tartózkodását jelenti, mely kiváló alkalom a stressz csökkentésére, miáltal főként a szociális interakcióra és az emberi kapcsolatokra fókuszál.

Világszerte évről-évre nő ennek népszerűsége, melyre már számtalan applikáció, segédanyag, oktatás és különböző táborok nyújtanak kezet és várják az arra elszántakat, szinte bárhol a világban.

Talán már mindannyian érezzük, hogy nem engedhetjük meg, hogy ez a kis miniszerkentyű által a világháló, a közösségi média, vagy a játékok uralják a napjainkat, hanem egyéni felelősség- és kötelességünk, hogy magunk tartsuk kézben az életünket.

Más függőséggel egyetemben, itt sem az erősebb lelki alkatokat fenyegeti az addikció veszélye – bár úgy tűnik, hogy sajnos ők vannak kevesebben.

Nem célom a helyzet túldramatizálása, de szomorú, hogy – egyéb függőségekhez hasonlóan, előbb-utóbb emberi kapcsolatokat rombolhat szét, családokat választhat el egy – nem a megfelelő kézbe került- folyamatos figyelmet igénylő, okos szerkenytű.

Vannak körülöttem, akik egyáltalán nem élnek a telefon plusz funkcióival, és olyan is akad, aki maradt a régi, jól bevált Nokia-nál – ennek ellenére remekül menedzseli az életét, és mégsem maradt le semmiről, sőt.. ő az, aki észreveszi a mindennapok apró szépségeit, rácsodálkozik a világra, valódi érdeklődést mutat, tud figyelni és hallgatni, ha kell.

Nem mérgezi magát folyamatosan a külvilág szűretlen, felemás információival, sokkal inkább figyel, szelektál, megéli a valóságot és nem hagyja, hogy az uralkodjon felette, miáltal sokkal szabadabb maradt.

Fogyasztói társadalom, digitalizáció, nem vagyunk könnyű helyzetben, mert a technológiai innovációk egyre nagyobb sebességgel követelnek teret az életünkben.

Míg a vasút térhódítása kb. 125 évbe telt, az internetnek 25 éve volt minderre, a mobilinternet még csak egy igen friss, 5 évet tudhat magáénak.

Míg korábban a tudás generációról-generációra öröklődött, most egyszerre vált minden nemzedék áldozatává ennek a követhetetlen tempójú fejlődésnek.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a mi életünkben egészen pontosan mi célt szolgál a digitális kultúra, és hogy legyünk résen saját, természetes önszabályozó rendszerünk fenntartásával.

Köztudott és bizonyított, hogy a való élettől való eltávolodás milyen hatással van a mentális-érzelmi folyamatainkra, az énképre és a korábban már említett emberi kapcsolatainkra -mely mint tudjuk, a boldogság alapja.

A digitális függőség szót az internetfüggőség tágabb kórképe alatt, a szakemberek DSM5-nek diagnosztizáltak, melyből a játékfüggőséghez képest, az internet és az eszközfüggőség a leggyakoribb.

Éppen ezért, lassan már egy egészen új piac épül arra, hogy mily módon lehetne ezt a kísértést a lehető legszükségesebbre csökkenteni miáltal, egyre bővülő kínálat és különböző időintervallumú ún. digitális méregtelenítő programok állnak már a rendelkezésünkre, immár kishazánkban is.

https://www.origo.hu/techbazis/20140731-hodit-a-digitalis-detox.html

’A Mobile Off Élmény On’ mozgalom sem zárja ki életünkből a munkához és a tanuláshoz szükséges, elengedhetetlen digitalizációt, sokkal inkább a valódi emberi értékekre és az egyensúlyra hívja fel a figyelmet, melyhez már néhány hazai étterem is csatlakozott a’’Nincs wifi, beszélgess” címszavú kezdeményezéssel.

Egyik ismert belvárosi étterem, a ’Vakvarjú’ tulajdonosa, négygyermekes családapaként szintén ezt a nézetet vallja, és azt, hogy a közös családi étkezéseknél tabu az asztalnál való mobiltelefon használat.

De – ha csak az ipar nagy felelőseinek magánéletét szemlélve – állítólag Steve Jobs-tól Bill Gates-ig, mindketten igen szigorú szabályokat írtak elő a gyermekeinek a digitális kütyük és a mobilhasználat terén, igen bölcsen.

Több agykutató professzor is vitathatatlanul állítja, hogy az emberi ’majomelmének’ naponta legalább 10 percre van szüksége ahhoz, hogy ne csináljon semmit, egyszerűen csak figyeljen és kikapcsoljon, mely úgy vélem, egyre nagyobb kihívás napjainkban..

https://napimuzsa.hu/idezetek/91-erot-ado-idezet-az-onfegyelemrol/

Vélemény, hozzászólás?