El Camino a’la Hungary, avagy Balaton Camino..?

Idén ősszel abban a kiváltságban volt részem, hogy nekivághattam a pusztán a 3. éve megrendezésre kerülő balatoni körtúrának.

A Paulo Coelho által megírt legendás ’El Camino’-ról régebben már olvastam és azóta is csalogat e kaland kihívása, melyet egy napon egészen biztosan végig járok majd.

Emlékszem milyen hűvösen esős időben indult a reggel, mely a túra szempontjából semmi jóval nem kecsegtetett, így méltán felöltözve, várakozásteli, feldobott izgalommal indultam el az autópályán a balatonfűzfői vonatpályaudvarra, ahol egy barátom már várt rám.

10 órakor volt a megbeszélt találkozó, ahová néhány perces késéssel sikerült megérkeznem és megnyugvással tapasztaltam, hogy nem keltek útra nélkülem, sőt, még legalább félórás várakozás volt a szeles hidegben, ami elől a váróterembe menekültünk.

Regisztrációs folyamatok és az egyik vonat bevárása után végre elindult az egyébként szép számmal összegyűlt vegyes társaság, melyben a gyerekektől az aggastyánokig, babakocsival, kutyával és még mozgássérülten érkezők is egyaránt akadtak.

Az első napon Balatonfűzfőről Balatonvilágosra tartó 17 km-es táv volt a cél, így volt időnk ráhangolódni a távra, miközben kellemes beszélgetéssel, eddig ismeretlen, szinte érintetlen, autóval észrevétlen tájak felfedezésével telt az idő.

Gyönyörű és eldugott part menti tájak, erdei csapások, melyet csak néhány részen szakítottak meg az országút mellett haladó, rövidke szakaszok. Változatos és szemet gyönyörködtető részek váltották egymást, melyben talán az időjárás volt a legnagyobb kihívás, mely a reggeli 3 foktól a délutáni 24 fokos melegig csapongott.

A kezdeti szeles eső után szép lassan kitisztult az ég és délutánra már egy szál pólóban érkeztünk meg a várva várt úticélra, mely a balatonvilágosi ’Lavender terasz’ hotel és étterem volt, azaz érkeztem meg egymagam -mert az a bizonyos barát edzetlensége révén valamivel előbb szállt ki az aznapi távból, de jó helyen tárolt kocsijának hála valahogy mégis már a megadott helyszínen várt.

Itt egy klassz ebéd volt a jól megérdemelt jutalom, ahonnan már csak az annál jobban kiérdemelt, kellemesen passzív pihenés következett.

Vasárnap révén sajnos szólított a kötelesség, így számomra e nappal a túra véget ért, viszont vígasztalt az, hogy a hétvégére ismét visszatérhetek a csapathoz.

A 2. napon már a Balatonvilágos- Zamárdi 20km-es útvonala következett, amikor már az időjárás is velünk volt.

Majd a heti fáradalmakból visszatérvén, már csak az utolsó két hétvégi napot kihasználva csatlakoztunk a Badacsonyörs- Zánka, majd a Zánka-Balatonfüred útvonalához, mely amolyan ráadásként hatalmas élményt adott a ragyogó őszi napsütésben.

Igazi testi-lelki feltöltődés és a közösségi élmény révén szívből ajánlom mindenkinek, legyen az természetimádó, kalandor vagy csak a Balaton szerelmese, felejthetetlen élmény!