Jelenleg megtekinti Hogyan tartsuk életben az álmainkat?

Hogyan tartsuk életben az álmainkat?

Remélhetőleg ez a nap is az álmoddal köszönt le rád.

Sodródunk a napok végeérhetetlen egymásutánjában, ezért kiváltképp elengedhetetlen, hogy életben tartsuk az álmainkat, a nagy célt, a belső tüzet, a szenvedélyt és a lelkesedést, melyet hajlamosak vagyunk néha elveszíteni.

Legyen ez a hétköznapi, legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig, mint emberi kapcsolatok, új ház, suli kifizetése, vagy bármi magasztosabb, már-már elérhetetlennek tűnő álom.

A világ őrültségei közepette, a napi feladatokra koncentrálunk, néha elfáradunk, megállunk, kimerülünk, aggodalmaskodunk, kül. érzelmeket élünk át, stresszelünk, elveszítvén a tüzet, hirtelen oly távolinak tűnik az álom, ami valaha oly fontos és égető volt.

Ekkor kétségbeesetten felmerülhet a kérdés, hogy mitévők legyünk ilyenkor, hogyan szerezzük vissza az elveszett lelkesedést és lendületet?

Ha van álmod, az feltehetőleg azért van, mert ez egy nagyobb egésznek a terve számodra, melyet valahonnan kaptál, ez a sajátod, így a te feladatod és a felelősséged, hogy figyelj rá, növeld, életben tartsd és megvalósítsd mindazt az ajándékot, mely a szerencsésebbek kiváltsága.

Ha tiszta elképzelésed van a jövőről, hogy mit is akarsz magad és a családod számára, biztosnak kell lenni abban, hogy teret adsz neki, így vétek volna nem figyelembe venni.

Megeshet, hogy lekicsinyeljük, túl távolinak vagy elképzelhetetlennek tartjuk az álmunkat és nem halljuk meg a lélek hangját, a szenvedélyes elhivatottságot, az ötletet, mely nagyobb nálad, a lehetőséget, az áldást, amelyet megőrizni és kezdeni vele valamit, kötelességünk.

Nem kell a legnagyobbakkal kezdeni, mert néha ez az álom csak annyit tesz, hogy nagyszerű emberekkel találkozunk, vagy egy különleges emberrel, akivel szerelembe esünk, néha pedig csak a nap élvezete, a vakáció, vagy legyen szó a gyerekzsivajból való fellélegzésre, bármire vágyhatunk.

Nem is feltétlenül az álom nagysága, hanem a lépés, a tett, a hála és az a biz. áldozat, amit ennek irányába rendszeresen teszünk.

Hogyan tartsuk életben az álmainkat?

Életben tartani ezt a mindannyiunk számára egyedi vágyálmot úgy, hogy többször eszünkbe juttatjuk azzal, hogy ránézünk az előttünk álló jegyzetekre, az összeírt listánkra.

A világmindenség átfogó ereje ugyanis észreveszi és értékeli, ha rendszeresen, napi szinten teszünk érte és nem hagyjuk veszendőbe ezt az Isteni ajándékot.

Többen mondják, hogy elvesztették a motivációt, de ilyenkor általában csak abból ered a probléma, hogy elfelejtettek ránézni, és-vagy magukban felidézni a célokat, és szimplán átsiklottak felette, elmentek mellette, és majd feledésbe merült a mindennapi mókuskerékben.

Egy kicsit olyan ez, mint amikor az újévi fogadalmak idővel elvesznek az emlékek között, miáltal ilyenkor többnyire az a gond, hogy elfelejtettél foglalkozni vele és életben tartani azt a számodra különösen fontos valamit, mely a saját célod.

Érdemes egy ún. vízió- vagy ’csatatáblára’, vagy a lakásban különböző helyre felakasztott kis fecnikre összeírni a kisebb-nagyobb célkitűzéseket, és naponta elsétálva előtte, feleleveníteni a lényegi célt, ami miatt a különböző áldozatokat napi szinten meghozzuk.

Ilyenkor érdemes megállni, figyelni egy kicsit, átgondolni hogy miért fontos ez számomra, és elképzelni a végkimenetelét.

Ötletelni, felragasztani valahová, átnézni a célokat, majd napi szinten utánaolvasni, kérdezni, kutatni, tanulni, és akcióba fogni a megvalósítás irányába.

Mindehhez az alábbi két fő kérdés tisztázása elengedhetetlen:

1.Megkérdezni magamtól a kompetenciámat, pontosabban, hogy milyen képesség, tudás elsajátítása szükséges ahhoz, hogy közelebb kerüljek a fő célomhoz?

2. Kivé kell váljak ahhoz, hogy elérjem, ill., hogy milyen karakter szükségeltetik, hogy megérdemeljem mindezt, és méltóvá váljak rá.

Az álmom tudatának birtokában már megrögzötten tudom, hogy mit akarok és hogy kivé kell válnom ahhoz, hogy mindezt elérjem.

Fontos annak tiszta képe, hogy kivé szeretnék válni ahhoz, hogy mindez jól megérdemelten, az enyém lehessen. Ez pedig nem más, mint karakterkérdés. 

Mindenkinek megvan az esélye a teremtés és a megvalósítás legmagasabb fokozatára és -ámbár elméletileg szinte egyazon esélyekkel indulunk, de vajon mindannyian ugyanazt érdemeljük?

Mindez a tettek és cselekedeteink függvénye, ill. azé, hogy milyen áldozatokat vagyunk hajlandóak meghozni értük.

Sajnos sok fiatal lézeng céltalanul, mert sokszor nincsenek tudatában ennek a folyamatnak és a dolgok már a konkrét elképzeléseknél megfeneklenek, mert többnyire már az indítólépés az, ami hibádzik.

Többnyire nem azt kérdezik maguktól, hogy kivé kell fejlődjek ahhoz, hogy mindez kellően kiérdemelten, az enyém lehessen?

A megérdemlés kérdése valóban egy egyéni dolog, annak ellenére, hogy eredetileg, elméleti szinten bárki képes lenne a lehetetlent is elérni, mert ez csupán a fáradozás és áldozattétel kérdése.

Bárki képes a határtalanra, de a végén mégis az számít, hogy kivé akarunk válni ahhoz, hogy mindezt megszerezzük és elnyerjük magunknak?

Mindez pedig a fokozatos, hosszú és nem mindig könnyű lépések egymás utáni sorozata -az akarat önmagában kevés, mert jónéhány lépés van még a kettő között.

Mindez többnyire a lehető legegyszerűbb lépésekkel indul, mint. pl. tartsd szinten, vagy emelkedőben a körülötted lévőket, tarts a nálad sikeresebbekkel kapcsolatot, kérdezz, tanulj tőlük, fejlődj, azaz tartsd saját magadat (is) emelkedőben.

Találd meg a mentorodat és ne lepődj meg azon, hogy első mentor után, valószínűleg jön még több, akár a 4.-5., akitől tanulni fogunk.

Jegyzeteljtervezzcselekedj hármasa nélkül nem létezik siker, miként a múlt minden nagy vezetője is hasonlóképp cselekedett, mint. pl. Marcus Aurelius jegyzetei, meditációs könyve, vagy Dr Martin Luther King jr. naplója, álma, gondolatai, amit a világgal megosztott.

Fejleszteni a személyiséget, felelősséget vállalni egy igazi kihívás és ajándék, amibe bele kell nőni, mely egy magasabb, kiteljesedettebb, határtalan létezés kapuját nyitja meg előttünk..

hogy belenőjünk egy újfajta létállapotba, abba a létezésbe, a lehetőségek tárházába, amiként a világot érzékeljük.

Mindez elérhető számunkra és hiszem, azért vagyunk itt, hogy méltán elnyerjük és megvalósítsuk ezt az álmot.

https://szendreiadam.hu/celok/celok-elerese-a-penzugyekben/

https://napimuzsa.hu/eletmod/31-fo-lepes-az-onfegyelemhez/

Vélemény, hozzászólás?