Barion Pixel
Keresés

Hova utazunk a meditációval?

Meditáció

Életemben először a húszas éveim elején találkoztam a relaxáció egy bizonyos fajtájával, mely a jógaóra zárásának a része volt.

Ennek az egyszerű, hanyatt fekvő, vezetett ellazulásnak többnyire rendkívüli módon tudtam átadni a testem-lelkem minden porcikáját, és eszméletlenül élveztem, ami után valósággal kicserélve éreztem magam.

Kevés élvezetesebb dolog van, mint egy mindent átmozgató-nyújtó jóga után egy kellemesen lágy, minden érzéket finoman átjáró, simogató relaxáció.

Az óra elei kezdeti gyakorlatok finoman átvisznek az elmélyülés egy formáján keresztül a legvégső nyugvópontig, amikor a test lélek feloldódik egy magasabbrendű elcsendesedett megtapasztalásban. Mindez mintha maga lenne a tökéletes létállapot, amiből legszívesebben szinte sosem térnék vissza.

Immár lassan húsz éve, hogy a jóga rendszeres gyakorlójaként, mindig viszonylag könnyen tudtam átadni magam a relaxáció bármely formájának, ezáltal kimondottan szerencsésnek tartom magam. Azt viszont eleinte meglepetésszerűen tapasztaltam, hogy míg a fiatal, önfeledt években oly természetességgel, szinte magától megtörténni látszó nyugodt elmélyülést idővel a rengeteg különféle megtapasztaláson átesett ember a mindennapok zajában kizökkent lelke, valahogy nehezebben hangolódik rá az ellazulásra.

Az igazi meditációval valamivel később ismerkedtem meg, amikor évekkel ezelőtt bangkoki tartózkodásom során thai-chi órákat vettem egy kínai oktatótól, akit egy idő után meghívtunk Európába, hogy együtt gyakorolhassuk az eredeti thai chit. Családunk kellő egészségügyi ellátása végett, vele együtt egy hagyományos kínai akupunktúrás orvos dr Lu is vele érkezett, aki a mai napig nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Már az első pillanattól megfogott a hihetetlen kisugárzással rendelkező, eredetileg shanghai-i származású, jóvágású kínai férfi, akivel az volt az érzésem -mely rám nem jellemző- hogy valami oknál fogva, akaratlanul is megölelném őt. Kiderült róla, hogy mesteri szinten űzi a kung-fut, amit még gyermekkorában a shaolinoknál tanult, és igen egyedi, egyáltalán nem a megszokott módon alkalmazza az ősi akupunktúra módszereit.

Legnagyobb döbbenetemre a mester egy konnektorba bedugott vezetékkel -amelynek a végén nyitott fémszálak voltak- amihez ő az ujján keresztül vezette az áramot, mellyel a testemben lévő tűk tetejét stimulálta. Emlékszem, milyen megrökönyödve figyeltük mindannyian ezeket a ’mutatványokat’, látván a stimulált tű tetején kékes fényben szikrázó ujjait.

Sokat mesélt kisgyermekként a shaolinoknál töltött évekről és arról, amikor hosszú órákon keresztül egy kriptában kellett egyedül meditálnia és a különféle lelki gyakorlatokról, melyben az ember képes rá, hogy legyőzze lelke démonait.

Ő az, aki igazából beavatott és megtanított minket a meditációra és a csi-kung egy fajtájának elsajátítását is neki köszönhetjük. Nagyon jó szívvel emlékszem a család egészével együtt a közösen gyakorolt délutánokra, az akkor ért különös hatásokra, tapasztalásokra, melyből rengeteget tanultam.

Sosem felejtem el amint egy alkalommal a szkeptikus testvéremmel történő közös beszélgetésünk alkalmával valamely kisebb csoda folytán, dr Lu mindenki szeme láttára hosszabbította meg a kisöcsém egyik ujját, mely természetesen néhány perc múlva visszaállt az eredeti állapotába.

Emlékszem, hogy milyen hitetlenkedve fogadta az öcsém ezt az újfajta tapasztalást, mely után már ő is kétkedve bár, de elfogadta az efféle különös történéseket.

Ő volt az, aki a legnemesebb bor ízét képes volt ihatatlanná változtatni, és aki néhány mondattal minden akkori gondomat képes volt megszűntetni.

Egy különlegesen mély lelki kapcsolatba kerültünk, és soha nem felejtem el a napot, amikor egy csodaszép jade sárkányt ajándékozott nekem, melyet anno a saját mesterétől kapott.

Hihetetlen megtiszteltetés volt mindez számomra és elmondhatatlanul örültem e kiváltságnak.

Valamivel később egy utazásom során a legnagyobb döbbenetemre valahogy kettétört ez a sárkány, és a mester szerint ez akkor és ott óvhatott meg valamitől engem.

Emlékszem arra a kellemes meleg energiára, melyet a sárkány kezemben tartásával éreztem, és ha bármikor bizonytalan voltam vagy féltem ez mindig nálam volt, mely hihetetlen erőt és biztonságot adott számomra.

Neki köszönhetem, hogy ráébresztett a meditáció testet lelket gyógyító, megtisztító hatására, mely nélkül talán nem is lehet manapság a lelki békénket elérni és megtartani.

Megosztás:

Kapcsolódó cikkek