Mihez kezdjünk a szorongással?

Rendkívüli időket élünk.

Sajnos egyre többekben merül fel a kérdés, hogy hogyan kezeljék a zavaró gondolatok által okozott feszültség- félelmet, szorongást és az azzal járó felesleges stresszt, egyáltalán, hogy mily módon lehet mindezt kezelni, fellépni ellene, avagy létezik-e bárminemű hatékony megoldás és mihez kezdjünk a szorongással?

Többnyire mindnyájan tapasztalhattuk már, hogy fura játékot űz velünk időnkét az elme és néha akaratlanul is beleesünk a hálójába, mely további folytonos, spirálszerű, negatív gondolatok irányába húz minket.

Mit tehetünk ilyenkor, hogyan segítsük meg az agy önsorsrontó, önkéntelen mechanizmusát, hogy egy építő, pozitív irányba való, életünket megsegítő szokássá alakíthassuk át a felesleges, zavaró gondolatainkat?

Túl egyszerű lenne a magától legértetődőbb tanáccsal szolgálni, miszerint ’hagyj fel az aggodalmaskodással’.

Bárminemű pszichiátriai és neurológiai szaktanulmány híján, mindez spontán egy praktikus pszichológiai kérdés, mely a lélektan, az emberi viselkedés hosszas tanulmányozása és saját tapasztalatok összegzéséből született, hogy egyáltalán hogyan is viszonyuljunk ezekhez -a szinte mindannyiunk életében jelenlévő, megfoghatatlanul ijesztő tünetekhez?

Attól függően, hogy honnan ered a probléma, a szorongás rejtélyesen megjelenő érzésének akár belső oka is lehet, mely mögött néha a szervezet kémiai egyensúlyának felborulása állhat, vagy akár múltban lezajlott, feldolgozatlan traumatikus történések is okozhatnak hasonló tüneteket, miáltal néha elengedhetetlenné válhat egy jó terapeuta szakszerű segítsége.

Mihez kezdjünk a szorongással?

Általában ilyenkor kétségbeesetten szeretnénk megálljt parancsolni a negatív folyamatnak, mellyel sokszor épp az ellenkezőjét érhetjük el, azaz soha nem szabad az érzés ellen tiltakozni, elnyomni, fellépni ellene, hanem tudomásul véve a létezését, az élet részeként elfogadva átfordítani és ugródeszkának, inspirációnak használni a továbblépéshez.

Egy dolgot azonban el kell fogadni:

ez az emberi érzelem az élet részét képezi és teljesen természetes a jelenléte, mely különböző helyzetekben automatikusan előjöhet, legyen szó vizsgadrukk, fellépés, különböző szociális tevékenységek, nyilvános beszéd, stb..azt is érdemes tudni, hogy amint ez az érzés ezekben a különböző helyzetekben sem bukkan már fel, vagy netán el is tűnik, akkor ott valami véget ért.

Mindez már a teljes érdektelenséget is jelképezheti, amely valójában nem túl szerencsés előjel az élet bármely területén..egyszóval meg kell tanulnunk elfogadni és együtt élni vele.

Mihez kezdjek vele, amivel fejleszthetem és átfordíthatom mindezt valami engem szolgáló képességgé, mely jócskán javít az életminőségemen?

Képességet, önbizalmat és erőt fejleszthetek, miáltal a vártnál sokkal jobban leszek felvértezve a különböző negatív hatások és sokszor a realitáson kívül eső, megtévesztő érzések ellen?

Tanuljunk meg a koncentráció fejlesztésére, a fókuszáltságra összpontosítani, mely minden kellemetlen helyzet és érzelem ellenszere.

Ha már pedig ebben a belső játszmában találjuk magunkat, érdemes észrevenni és megfigyelni, hogy mi ez, honnan, miből származik a kellemetlen érzelem, melyet bármilyen legapróbb dolog vagy történés is kiválthat, pl. ha felbosszant valaki, vagy egyszerűen csak elveszettnek érezhetem magam, de a legfélelmetesebb az egészben éppen az, amikor nem értjük és tudjuk az okát, hogy honnan ered a zavaró érzelem.

Éppen ezért jó tisztában lenni azzal, hogy általában az alábbi 3 fő oka van szorongásos tüneteinknek:

1. A veszteségtől való félelem: ez az, amikor valaminek az elvesztésétől félünk.

Váratlan helyzetekben félünk, hogy elveszítjük azt, akit- vagy amit kedvelünk, vagy fontos számunkra.

Fontos, hogy tisztázzuk, hogy egészen pontosan minek-kinek az elvesztésétől félünk.

Legyen az, állás, élet, tisztelet, hírnév, szerelem vagy valakinek az elvesztésétől való félelem, a tünetek igen hasonlóak.

Érdemes tisztában lenni vele, hogy alaptalan vagy jogos-e a félelmünk, ill. mit tehetek, hogy közelebb kerüljek ahhoz, hogy mindez ne így legyen és visszaszerezzem az az elveszett lendületet, amikor ez meg sem fordulhatott a fejemben, oly magától értetődően természetes volt a jelenléte.

Fontos, hogy elhatározzuk és nekilássunk annak a bizonyos megfoghatatlan, mégis elengedhetetlenül fontos, belső erőnk fejlesztésének.

Néha pedig azon kaphatjuk magunkat, hogy csak az elveszett lendület az oka a zavaró gondolatainknak, melyet kizárólag tettrekészséggel, az erőnk visszaszerzésével és az ebből fakadó határozottsággal tudunk orvosolni.

2. A nehézségektől való ösztönös félelem, amikor az a megtévesztő érzés kerít minket hatalmába, hogy valamihez nem vagyok elég jó, alkalmas, képes valamire, kellően felkészült vagy erős, így önkéntelenül is a félelem veszi át az irányítást a viselkedésünk felett.

Hol érzem azt, hogy nem tudok megfelelni az elvárásnak és miért érzem így?

Hogyan tudom egy adott – és még kiaknázatlan, fontos képességemet fejleszteni, ahonnan bármikor erőt és támaszt kapok?

Sajnos többnyire nem vagyunk tudatában az emberi erőnek és elképzelni sem tudjuk azt, hogy valójában mi mindenre lennénk képesek és mekkora erő birtokában vagyunk.

Erre egy-egy rendkívüli helyzet a példa, hogy felfedezhessük egyedi képességeinket, és azt, hogy rájöjjünk arra, hogy 10 évvel ezelőtt képtelen lettem volna megbirkózni azzal, amire ma könnyedén, jól begyakoroltan, nagyobb tudás birtokában, megfelelően reagálok és cselekszem.

3. A csalódástól való félelem, hogy mi van, ha nem jól jövök ki egy bizonyos szituációból?

Néha csak attól félünk teljesen alaptalanul, hogy mit gondolnak rólunk mások, hogy fognak ítélkezni felettünk, ha magunkat vesztesnek érezzük, megbélyegeznek minket, stb..

Érdemes ezen feltételek vagy körülmények fontosságát tisztázni, változtatni rajta és tiszta fejjel átgondolni, hogy sokszor milyen irreális elvárásokból származtatjuk félelmeinket.

Tegyünk erőfeszítést azért, mely számunkra fontos és értéket képvisel, kérdezzük meg magunkat, hogy emberként miként fejlődhetek, tökéletesedhetek, javíthatok bizonyos hiányosságaimon.

Függetlenül attól, hogy sikerrel végződik-e vagy sem az a bizonyos dolog, a magunk tökéletlenségével is merjünk elindulni az úton és haladni tovább a célunk felé.

Emberként elfogadni azt, hogy ez nem az ígéret földje, így ha nem is megy majd minden tökéletesen, megengedni magunknak a tévedés és a hibázás esélyét.

Fogadjuk el és tegyük elfogadhatóvá a tökéletlent, egy-egy, többnyire  kizárólag csak számunkra kellemetlen mozzanatot, történést.

Mindez hatalmasabb erőt fog adni, mintsem gondolnánk, mellyel visszanyerhetjük a saját erőnket, az elfogadást és a reményt, miáltal rájöhetünk, hogy nincsenek valós akadályok előttünk, mert ezeket többnyire mi gördítjük saját magunk elé. Felfedezhetjük, hogy minden új ébredés egy második esély és naponta születünk újjá.

Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az erőt fejlesszük magunkban, melyre váratlan helyzetekben a legnagyobb szükségünk lehet  

A legfontosabb kérdés az, hogy mihez kezdünk a szorongással, ezzel a zavarónak ítélt, sokszor bénítólag ható energiával?

Összefoglalva elmondható, hogy nem megszabadulni kell a világon mindenkit érintő kellemetlen érzéstől, hanem szembenézni vele, elfogadni és kezelni tudni az olyan érzéseket, melyekből megértéssel, kellő találékonysággal és idővel, egyre nagyobb, felvértezett erőt képviselhetünk.

Meg kell értenünk, hogy a jövő sok jót tartogat nekünk és minden nap egy nyíló lehetőség a megújulás és a fejlődés felé..

https://www.webbeteg.hu/tesztek/37/szorongas-teszt

https://napimuzsa.hu/eletmod/101-trukk-a-szorongas-lekuzdesere/