Művésztábor Sümegen

Művésztábor Sümegen

Korán sem érnek véget kora őszi élményeim, ugyanis hétfőtől egyhetes alkotótábor meghívott vendége vagyok itt Sümegen, ahová tegnap este érkeztünk meg három ’festőkollégámmal’. Persze nem említettem, de a szenvedélyeim egyike a festészet, melyet a korábbi önálló másolgatások után, immár több mint egy éve, hogy ’hivatalosan’ is tanulok.
Nem iskolában teszem mindezt, hanem igazi festőtanáraim vannak, akikhez heti egy-egy alkalommal eljárok, mert a rajztudás az, amit ildomos lenne elsajátítanom ahhoz, hogy a festésben is fejlődni tudjak.
Tegnap este érkeztünk meg az eddig csak hallomásból ismert híres sümegi alkotótáborba, melyet a társaim viccesen csak ’alkoholtáborként’ emlegetnek, hisz nem kevés bor az, ami elfogy ilyenkor – tisztelet a kivételnek- ahogy az a művészeknél szokás.
Az 1920-as években, a híres polihisztor és muzeológus Dargay Kálmán által alapított tábor, immár majd százéves hagyományát éli, mely néhány évtized hallgatása után újra virágba borult. Csók István és Rudnay Gyula tanítványaikkal együtt is számtalanszor megfordult itt, bár az első években még csak a helyiek vendégszeretetét élvezhették az ide tévedt alkotók, ugyanis előszeretettel fogadtak be egy-egy művészt az otthonukba, akik rendszerint összejöttek az itt töltött napok alatt.
Helyszíne pedig a Vár lábánál, egy 1720-as években, Padányi Bíró Márton püspök által építtetett nagy magtár és lovarda felett található, mely egy ősi kőházban létrehozott, hosszú folyosókról nyíló szobákkal ellátott hatalmas terű, hosszú épület, ahol az ódon falépcsőkön lehet a hatalmas, többszázéves gerendákkal ellátott közös ebédlőhöz eljutni. A hosszú lóistállóba betérve a boltívek magasságában kellő hely van az állatoknak, ahova belépve, örökké megáll az idő.
A házigazda- aki maga is a lovaglás nagymestere- egy többhektáros farmon folytatja a lótenyésztés, lovasiskola, a lovasvadászat és az ezzel járó teendők hagyományát, ahol rengeteg egyéb állat, kecskék is színesítik a gazda életét.
Az első nap reggelén már egy 12 km-re lévő Nemeshany nevű falu malmához voltunk hivatalosak, ahol az egyik művésztársunk -aki egyébként filmes- felvételt készített a helyi alkotói folyamatokról, az egyik komoly munkásságú művészünk, Rádóczy Gyarmathy Gábor életének mozzanatait megörökítve. Kései ébredésemnek és a reggeli mozgásigényemnek köszönhetően úgy döntöttem, hogy a magammal hozott kis helyi járgányommal fogom az utat megtenni, így a rolleremet előkapva indultam neki az eddig ismeretlen,
felfedezni való utamnak.
Mindenki furcsálta őrült ötletemet, és valószínűleg az arra járó autósok is nagyra értékelték az út szélén hasító eltévedt rollerest.
Miután a gps beállította az útirányt, már vígan száguldoztam a rétek, szántóföldek mentén. Útközben nagyon hangulatos kis falvakra bukkantam, van valami különlegesen vonzó ezekben a zalai falucskákban, ahol néha meg-megállva akadtam el egy szilva és diófa mentén, így ha netán bármi történt volna, sem fenyegetett az éhhalál.
Útirányom helyességén elbizonytalanodva időnként megkérdeztem egy helybélit, hogy jófelé tartok- e, majd újra nekiiramodtam várt úticélomnak.
Ez eddigi főút mentén tett roller-élményem leghosszabb túrája a gyönyörű, kellemesen meleg szeptemberi napon, ahol felemelő élmény a tájba olvadván száguldozva, azzal eggyé válva, begyűjteni a helyi színeket, illatokat, érzéseket.
A negyedik falucska határához érve már felemelő volt látni a hőn áhított falunevet, így büszkén száguldottam befelé a malom kitáblázott irányába..
Az ottani házigazda Csizmadia Zoltán rendkívül kedves és segítőkész fogadtatással mesélte
el az 1907-ben épült építmény rövid történetét és családi hagyományát, hogyan szállt apáról fiúra a helyi vállalkozás. Az épület felújításáért a gazda maga Podmaniczky díjat kapott.
Második nap reggelén pedig az volt a program, hogy a házigazdánk, egy ifjú tanítványa és Rádóczy művész úr korhű ruhába öltözve, vadászatra indulva kimennek a falu szélén lévő kutyafarmra, ahol 50 kopó várja az induló vadászat hajtását.
Ki nem hagytuk volna ezt az eddig nem látott lehetőséget,ahol egy rendkívül egyedi, érdekes élményben volt részünk, melyet csak néhány fotóval tudtam megörökíteni.
Egyik nap délutánján a volt polgármester gyönyörű pincéjében vendégeskedtünk, aki saját termelésű finom boraival kedveskedett nekünk. Ezúttal egy rendkívül finom fehér, rose és vörösválogatást kóstolhattunk, melynek mindegyike kellő sikert aratott, az oldott naplementi hangulatban.
Csak hogy mindezt tovább fokozzuk, egy másik kedves házigazda Toscan hangulatú otthonának kertjében jártunk, akinek csodás fehérborát ízlelgettük önfeledten, végül egy isteni grill-partyval zárult az est.
Másnap délután ismét felkerestük ezt a tanyát, ahonnan a Zalai dombok vonulatában a Szigligeti-hegy és a Balaton sarka is jól látszódott.
Isteni helyszíne ez a tájképnek, egész délután itt festegettünk, a szőlősorok és a gyümölcsös mentén.
Egyik délelőtt felkerestük a falu központjában lévő Sarlós Nagyboldogasszony Ferences templomot, ahol a híres szenvedő Szűz Mária szobor található, melynek hatalmas története van.
Az 1600-as években épített templomot a helyi sekrestyés mutatta meg nekünk, aki feltárta előttünk a templom hátsó, eldugott, nyilvánosság elől elzárt részeit. Betekinthettünk a szerzetesi élet mindennapjaiba, az öltözőn és az ebédlőkön keresztül a legkisebb zugokig.
A templom a benne található Mária szoborral, az évszázadok alatt számos esetben volt a csodák színtere, ugyanis jelentős és látványos gyógyulások történtek az oltárhoz való fohászok után. Felemelő élmény volt mindezt élőben is látni-hallani, és elgondolkodtató, hogy az emberi hiten kívül mi az oka az ehhez hasonló történéseknek.?
Állítólag a templom már kétszer is leégett, míg az említett faszobor teljesen érintetlen maradt.
Különleges volt látni, hogy a hosszú évszázadok emberi érintései mennyire kikoptatták a kezet, melyet fohászkodók megérintettek.
Megtudtuk, hogy minden hónap 12-én éjszakai templomi virrasztást rendeznek, évente pedig a szeptember 13- 14-én van a a híres búcsú és a zarándoklat napja, amikor többszázfős tömeg zarándokol a híres kegytárgyhoz, melyhez külön vonatjárat indul Bp-ről.
Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy az este 10 órakor kezdődő virrasztásba betekintést nyerhettünk, ahol a hívek imátsága és a különleges papi szertartások után, szép lassan a papok vezetéssel megindult a menet a templomon kívül, tiszteletteljes kört téve az utcán át a főtérig, majd vissza a templomba. Rendkívül sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép, mert a kereszttel elöl vonuló papi hármas a nagy gyertyával és a tömjén füstjével, misztikus, földöntúli hangulatot árasztott.
Az utolsó napunk már csak a tájképeink befejezéséről és -mivel a művészurak halakat fogtak egy zalaszentgróti tóból- egy kerti halászléfőzésről, majd az azt követő hajnalig tartó, önfeledt táncról szólt. A vacsorára várva, egy kirakott céltábla belsejében égő gyertyalángot próbáltunk légpisztollyal eloltani, mely mondhatni senkinek nem sikerült, és annak ellenére, hogy soha nem kedveltem a fegyvereket, ennek valahogy mégis kellően múltidéző, egyedi hangulata volt azon az estén, ott a lovarda kertjében.
A programok sűrűje után, a másnapi hazaindulás előtt még tettünk egy röpke villámlátogatást a Várban -amit sajnáltam, hogy az utolsó pillanatra maradt.
Fenséges látvány fogadott az onnan elénk táruló panorámán túl, a belül kitűnően megelevenedett várélet pillanatai is életre keltek, egyszóval egy ilyen épen megmaradt, jól felszerelt várat még nem láttam.
Ezek után, szomorúan bár, de szedtük a sátorfánkat és indultunk vissza Budapestre, ugyanis a ’Romeo es Julia’ musical benfentes vendégei voltunk, melynek színtere a Sportaréna volt. Kései érkezéssel sajnos csak a második felvonásra értünk oda, de így sem bántuk, mert nagyon jó volt az előadás.
A stábbuli folytatásaként mindebből egy hajnalig tartó táncmulatság kerekedett, majd másnap a kilátogattunk a városligeti Libamáj Fesztiválra, ahol a hangulat ellenére 40 perces sorbanállást követően megkóstolhattuk azt a híres, magyaros libamájat.
Szervezetlen volta ellenére is mondhatni megérte, igazi kulináris élményben részesültünk.
Egy ilyen tartalmas, élménydús hét és gyors fővárosi teendőim után még abban a szerencsében részesülök, hogy a holnapi nappal, utónyaralásként két éjszakára a Füredi Annabella Hotel vendégei lehetünk, már alig várom!

Este hat órára sikerült leérnünk Balatonfüredre, ahol még egy hét sem telt el, hogy utoljára ott jártam, de szinte már hiányzott.
Aznap a hotelben vacsoráztunk, melyet egy kellemesen andalító esti séta kísért, majd reggel idejekorán ébredve egy kisebb bringatúrát tettünk a környéken. Felfedeztük az eddig csak hallomásból ismert Felsőörs eldugottabb részeit, ahonnan gyönyörű panoráma tárul a tóra. Egy szép kis tisztást találva letáboroztunk és piknikeztünk a csodás kora őszi napsütésben.
Tettünk egy sétát a Kisfaludy strand kiürült kertjében, ahol még volt néhány merész úszó is a 20 fokos vízben.
Jómagam is gondolkodtam egy frissítő úszáson a ránk váró szauna előtt, de végül csak a wellness kertjében lévő, szintén kb. 20 fokos medence maradt.
Aznap esti -szintén a szállodában- elköltött svédasztalos vacsora után még átmentünk a Tagore-sétányon található rendkívül kis hangulatos, egész évben nyitva tartó étterembe egy kellemes badacsonyi olaszrizlingre, majd egy azt lezáró esti sétával és egy nagy eszmecserével zártuk az estét.
Másnap reggelre volt betervezve részemről a frissítő reggeli úszás a tóban, de mivel a hirtelen lehűlés következtében sikerült meghűlnöm kissé, így eltekintettem ezirányú ambíciómtól.
Kellemes reggelit követően megtekintettük a Vaszary Villa aktuális ’ Folyók, Tavak, Tengerek’ c. kiállítását, melyben a múlt század legnagyobbjai, Munkácsy, Szinyei Merse, Vaszary és Mr Courbet feledhetetlen alkotásaiban gyönyörködhettünk.
Ezek után az elmaradhatatlan Rege cukrászda volt a soron, a lélegzetelállító balatoni panorámájával, majd lassan sajnos elérkezett a hazaindulásunk ideje.
Otthon már vártak, de előtte még egy esti gyógyító, női kör meditációjában vettem részt, immár Budapesten.
Rám is fért még ez a fajta öngyógyítás, ugyanis másnap hajnalban már Varsóba indultam a kislányom 10. születésnapja alkalmából.

Vélemény, hozzászólás?