Hol található a múlt század legnagyobb művészeinek rejtekhelye..?

Városka:

Legnagyobb örömömre az idén újra volt szerencsém egy már jól ismert, különösen hangulatos alkotótáborba visszatérni Sümeg városába, a helyre, ahol mindig megáll az idő.

Jó volt újra látni a tavalyról már ismert arcokat, és egy év után visszatérni a béke eme különleges szigetére a Sümegi Vár lábánál.

Egy régebbi írásommal már említettem a hely szellemét és a szállásunkat, de ismét megemlítendő, hogy mindez már

az 1720-as években, Padányi Bíró Márton püspök által építtetett nagy váristálló egykoron magtárként is funkcionált, ma pedig lovardaként és az istálló felett meghúzódó hosszú, családias panzióként üzemel.

Az 1900-as évektől nagy hagyománynak örvendő művésztábort pedig még Csók István és Rudnay Gyula is előszeretettel látogatott tanítványok sorával egyetemben, melyet ma Capári Róbert neves mecénás és műkedvelő hosszú évek hagyományaként, arájával együtt üzemeltet.

Hétfő délután volt szerencsénk megérkezni az elvarázsolt világba, ahol hihetetlen gyorsasággal teltek napjaink.

Néhány közös program kivételével a napi beosztásunkat szerencsére szabadon alakítottuk, és az első napon a városkától 16 km-re lévő, ősrégi Türje községbe látogattunk egy robosztus, 400 éves tölgyet megörökíteni.

Kalandjaink:

Az öreg tölgy a falu határától néhány kilométerre, egy csodálatos, hosszú erdei ösvény legmélyén található, ahová mikrobusszal indultunk el mindaddig, míg a céltól nem messze, egy -kisebb tóvá fajult- vízzel teli gödörben hirtelen megfeneklettünk.

Kellően ijesztő volt hirtelenjében, az oldalára dőlt autóból egyenként ’kiszökkenni’, majd néhány sikertelen, sáros, autó megtolási kísérlet után, más alternatív megoldás után nézni.

Szerencsére nem volt nehéz dolgunk, hiszen nem oly távolban, egy szabályos nyomvonalon közlekedő traktort véltünk felfedezni, mely épp a földet szántotta.

Bizakodva indultunk el a traktor felé, mely a semmi közepén, a szántóföldön integető két hölgy irányába tartott.

A magasban ülő úr meglepetten jelentette ki, hogy kizárólag egy méretes kötéllel a birtokunkban tudna rajtunk segíteni, így azonnal intézkedtünk egy, a faluból érkező kötél gyors szállítása végett, mert a traktorosnak már lejáróban volt a munkaideje.

Szerencsénkre a velünk levő festőművész eredetileg helyi származású, így viszonylag gyorsan megérkezett számunkra az oly hőn áhított kötél, mely az első kihúzási kísérlettel azonnal el is szakadt.

Miután segítőkész traktorosunk már türelmetlenül közölte velünk, hogy ő már épp indulóban van, de -nem kis örömünkre- az utolsó pillanatban egy másik kedves falusi ismerősünk érkezett egy újabb kötéllel, mellyel végül megvalósult a mentőpróba.

A sikeres akcióból fakadó öröm hatására egy jókora szalmaboglya tövében telepedtünk le, kellően élvezve a szabad tér mámorító nyugalmát és a lassan már lemenőre készülő nap utolsó sugarait.

Bagatell ’kötélhúzásnak’ köszönhetően közben alkalmunk nyílott rá, hogy felmászhattunk e hatalmas traktor modern belsejét és az elénk táruló magaslati panorámát megcsodálni, majd végül a tűzgyújtás és szalonnasütés mellett döntöttünk. A kellemes tűz körül való ücsörgésünk közepette pedig egy falubéli figyelmeztetett minket telefonon, hogy a szarvasbőgés idején a környéken cirkáló vadászok nem nézik jó szemmel a helyszíni tartózkodásunkat, így a tér adta szabadsággal fűszerezett, naplementés vacsoránk után, még az első csillag feljövetelével jobbnak láttuk visszatérni a falu adta biztonságba.   

Alkotás és gyümölcse:

Az elkövetkező napok a környék felfedezéséről, a társaságról és a festegetésről szóltak, míg az utolsó napon már arra ébredtünk, hogy szinte még időnk sem volt átadni magunkat az alkotás elmélyült világának.

Utolsó esténket a városka egyik legszebb épületében, az újonnan felújított, méltán nevezetes Ramasetter házban rendezett közös kiállítással zártuk, melyhez utána egy hatalmas bográcsban főtt mennyei halászlé társult, az előző napi horgászatból hazatért lelkes csapatunknak köszönhetően.

Szívderítő, inspiráló napjaink gyorsan a végére értek, mely kevésbé volt szomorú annak tudatában, hogy a Balatonon folytathattuk még a verőfényes, kora őszi hétvége hátralévő részét.