Mitől oly édes a kapolcsi álom..?

Még csak néhány napja ocsúdtunk fel a ’kapolcsi álom-ból’, de máris egyfajta hiányérzet maradt az önfeledt napokból.

Idén immár 31. éves hagyományát zárta a ’Művészetek Völgye’ színes programsorozata -és ámbár jómagam sajnos nem voltam ott a legendás kezdeteknél, mégis valahol érezhető az a néhány évtizedes hagyomány és szellemiség, mely áthatja a méltán mesebeli hátteret.

A Káli-medence szívében, három leírhatatlanul hangulatos kis falucskában zajlanak a szinte mindenki lelki igényét kielégítő, különböző színes programsorozatok, melyre valóban érdemes néhány napot szánnia annak, aki szeretné felfedezni a gazdag repertoárt.

Valódi kuriózumként tekinthetünk be a helybéli házigazdák udvaraiba, ahol a nagy beszélgetések, könyvbemutatók, előadások, kiállítások, zenei -és alkotóprogramok színes kavalkádja zajlik.

Igazi felüdülés portáról-portára járva felfedezni, hogy mit ígér számunkra a Momentán a Folk, a Petőfi, a Világzenei, vagy éppen a Pest-Buda udvara..

Aki először tér be ide, annak a bőség zavarában hirtelen nem könnyű eldöntenie, merre is induljon, de a helyszínen elérhető térképek és az infópultok készséges segítői, folyton a rendelkezésünkre álltak.

Egy jó fesztivál elengedhetetlen hozzátartozója a számos különböző színpad, ahol kimondottan bajban lehetett az, akinek esténként szinte egyidőben zajlottak kedvenc koncertjei.

A hozzám hasonló, tudatos életmódot kedvelők is megtalálhatták számításaikat, hiszen nincs csodásabb annál, amikor egy üdítő jógaórával indul a nap, melyre délelőttönként szintén lehetőségünk adódott.

De hogy a túrakedvelők se szenvedjenek hiányt semmiben, az ’Aktív Magyarország’ kirendeltsége a környékbeli táj felfedezésével egybekötve, különböző vezetett, gyalogos- és biciklitúrákat szervezett.

Akit pedig csak a felfedezés vágya és egy kis nosztalgia hajt, az egy kisebb kirándulás keretében egy héten keresztül, vezetett helytörténeti sétával járhatja be mindhárom települést, a ’Kapolcsi úti lapok’ című könyv mentén.

Árkon-bokron keresztül járva régi fotók, sztorik és helyi legendák segítségével idéződnek fel a hajdanvolt emlékei, a falumalom, a régi iskolák, templomok és temetők, források és az Eger-patak, és a kőfejtők.

Szőlőn és boron keresztül elevenednek fel a helyi szokások és a nagy családi legendák, melyen keresztül talán meglelhetjük végre a hely szellemének titkait.

Persze a gyermekeink sem maradhattak ki a jóból, a különböző gyerekprogramokon kívül, a ’Folk udvar’-ban a rongybaba és a papírsárkány készítést vagy a tarisznyaszövést tanulhattak, míg a ’Játék-tér’ szép, árnyas udvarában hagyományos játékokkal is játszhattak és egészen különleges élménnyel gazdagodtak a csemeték.

De hol máshol is bukkanhatnánk egy igazi solymászra mint itt Kapolcson, ahol Kisteleki Gergely egy sashoz nagyon hasonló, Harris nevű sivatagi madárral a karján sétálgatott, mellyel mindenki csodálatát kivívta.

Esténként színes fénydíszbe borult a helyi kistemplom, mely hol egy filmvetítésnek, vagy éppen egy magával ragadó templomi koncertnek adott méltó teret, ahol igen felemelő érzés az ódon falak közt a padban ülve, átszellemülten átélni a látott-hallottakat.

Amint leszállt az est, a Fő téren a ’Bót’-nál, gyermekkorunk régi meséi elevenedtek meg a házfalon egy régi filmvetítőn keresztül, ahol nagy családként telepedett le idős és fiatal, mely mellett nem lehetett szó nélkül elmenni.

De ha csak valami meghittebb kikapcsolódásra vágytunk, akkor a közös tábortűz mellett üldögélve szemlélhettük a csillagokat, egymás történeteit hallgatva.

Megannyi múltidéző, korokat összekötő apró varázslatban és valódi időutazásban vehetett részt minden ideiglenes völgylakó, akit egész évben visszahúz egy magnetikus erő, a ’kapolcsi álom..’

https://www.muveszetekvolgye.hu/

https://napimuzsa.hu/inspiracio/mit-tartogat-szamunkra-a-muveszetek-volgye/