Ha épp kifáradtál az év végére, és újra magadra kell találnod
Volt már, hogy reggel felébredtél, és úgy érezted: mintha eltűntek volna a színek és az egyhangúság szele leng körül?
Hogy a korábban lelkesítő dolgok már nem igazán mozgatnak meg, és bár próbálod összeszedni magad, belül mégis üres csend marad?
Hosszabb -rövidebb időre szinte bárkivel megeshet, hogy kimerül és elfárad, főleg az év e fényhiányos időszakában.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valamit sürgősen tennem kell”, hogy újra érezzem az életet.
De ma már tudom: a belső tűz nem mindig cselekvésből, hanem sokkal inkább a kapcsolódásból születik, avagy azok elegyéből. Amikor azt érezzük, hogy valami vagy valaki hiányzik, akkor sokszor csak saját magunkat kell visszakapnunk, azaz a belsőnkkel való kapcsolatot kell újra megtalálni
Önmagunkhoz, az érzéseinkhez, a jelen pillanathoz.
Ha most épp elfáradtál és szeretnéd újra fellobbantani magadban az életkedvet, ezek a kis apró lépések a segítségedre lehetnek:
A belső tűz felébresztése:
1. Állj meg egy pillanatra. Most.
Nem kell azonnal „rendbe hozni” magad.
Nem feltétlenül kell új célokat kitűznöd, vagy még többet teljesítened.
Tán elcsépelt mert annyit halljuk, de állj csak meg egy pillanatra!
Hunyd le a szemed, végy egy mély levegőt, és engedd meg magadnak, hogy ne csinálj semmit, egyszerűen csak legyél, érezd meg a saját létezésedet, éld át. Nem kell mindig aktívan ténykedni, a kevesebb, néha több.
A lelked nem akkor gyógyul, amikor sietsz, hanem amikor helyet kap a csendben.
Ott, abban a lélegzetnyi térben születik meg a megújulás első szikrája.
2. Emlékezz, mi éltetett valaha
Tedd a kezed a szívedre, és kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amire most a legjobban vágyom, aminek már a gondolata is lelkesedéssel tölti el a szíved, mire van most szükséged? Ha hirtelenjében épp nem találnád a lelked hangját, elég csak emlékezni arra, ami örömmel töltött el a múltban, ami feléleszti benned a korábbi lelkesedést, hisz már annak emlékétől is felmelegszik a szív.
„Mi volt az, amit valaha szenvedéllyel csináltam? Mi adott nekem életet?”
Nem az a cél, hogy ugyanazt újrakezdd, hanem hogy visszatalálj az érzéshez, ami akkor benned élt.
A szabadsághoz, az örömhöz és a kíváncsisághoz.
A pillanathoz, amikor még nem szippantott be a mókuskerék a napi hajszában, amikor még nem „kellett” semmi, csak egyszerűen szerettél élni, mint egy gyermek. Aki visszaemlékszik a korábbi ártatlan és nyitott, mindenre kíváncsi gyermeki énjére, mely valaha oly magától értetődő természetességgel volt az élet része.

3. Mozgasd meg az energiát!
Áramlás= ÉLET
Ha túl sokáig voltál mozdulatlan, az energia is megreked.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak kezdj mozdulni, bármilyen ugrálás, guggolás, testrázás, vagy ami épp a legjobb, akár táncolj egyet a kedvenc zenédre, szabadon, önfeledten, teljes odaadással.
Naponta tégy egy nagy sétát a természetben, akár esőben, hóban, szélben.
Nyújtózz egy nagyot, és érezd, ahogy áramlik benned az élet.
Ez nem edzés – mely persze szintén szükségszerű és jótékony, ez a legegyszerűbb megoldások egyike, ami épp mindig kéznél van.
Ez ébresztés.
A tested a lelked legközelibb barátja – és ha ő mozdul, a tűz is együtt mozdul vele.
4. Kapcsolódj újra – őszintén
Természetesen az a bizonyos belső tűz külső hatásra is gyorsan fellobbanhat.
Hívd fel azt az embert, akivel őszintén tudsz kapcsolódni, nevetni.
Találkozz valakivel, aki inspirál, vagy egyszerűen csak ülj le egy kávé mellé, és beszélgess.
Nem kell erősnek mutatnod magad.
Az igazi erő az, amikor mersz kapcsolódni.
A melegség, ami ebből fakad, többet gyógyít, mint bármilyen tanács.

5. Adj magadnak kis győzelmeket
Ne várd meg, amíg „minden rendbe jön”.
A tűz apró lépésektől éled újra.
Jegyzetelés, tervezés, priorizálás, korai lefekvés, egy nagy alvás, de egy bátor levél vagy őszinte beszélgetés, vagy egy kedves szó magadhoz a tükörben, egy jóleső edzés, egy jógaóra, vagy bármi ami az énidő és az öngondoskodásról szól..
Nem a világot kell újraépíteni, csak magadban kell újra hinni.
És tudod, mi a legszebb?
Hogy a tűz soha nem tűnik el teljesen.
Néha csak pihen.
De mindig ott parázslik a lelked mélyén, várva, hogy figyelmet kapjon.
Amikor megállsz, emlékszel, mozdulsz, kapcsolódsz és apránként újra szereted magad –
a tűz újra fellobban és vele együtt te is életre kelsz.

