Folytonos megújulás, avagy a tavasz örök üzenete

Míg az elmúlt hetek-hónapok politikai láztól égtek, miközben tán majd elfelejtettük észrevenni, hogy egyszer csak nagy váratva, hirtelen végre kitavaszodott és a természet kicsattanó, megújult ereje visszatért az életünkbe.

Bár a tél sosem adja egykönnyen önmagát, így a várva várt csodatavasz, igazi felüdülés a hosszú, sötét téli hónapok után, ahol a fény, a színek és a balzsamos illatok mámora leng körül mindent és dalolja az örök élet körforgását, a változás és a megújulás szelét.

Miként szép finoman végre minden életre kel, úgy ezzel összhangban testünk-lelkünk finom nyughatatlansággal jelzi azt az ösztönös mély életszomjat, mely egyre inkább áthatja napjainkat.

A városi lét forgalmában vagy az inkubátor irodákból ábrándozva tekintgetünk ki olykor a természetbe vágyva, kiszabadulva az élet szavára, mely folyton az eredetünkhöz és önmagunk szabad valójára emlékeztetve vágyja a kapcsolódást, ahol újra élni tudjuk minden társadalmi súly és elvárástól mentesen azt, akik valójában vagyunk.

Tényleg nincs is más és ennél nagyobb kincs, mely a rohanó világból kiszakítva emlékeztet minket önmagunkra, ’akire’ mindig számíthatunk és kihez visszatérve sosem térünk üresen haza, miáltal önzetlenül és minden erőfeszítéstől mentesen kapjuk azt, amennyit csak képesek vagyunk befogadni, mely nem más, mint az élet eredete.

Tán sosem volt még ekkora aktualitása, mint az elkényelmesedett, rohanó túlcivilizált ’droid’ világban, ahol az ember – ha nem kap időben észbe, akár maga is egyhamar robottá válhat.

Nincs annál talajvesztettebb érzés, mint amikor a mindennapi üres rohanásban egyszer csak már azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk, mit akarunk, hogy hová tartunk, no ekkor -mire ijedten feleszmélnénk, hogy mi is történik valójában -mert az emberi elme szeret túlbonyolítani mindent -pedig  nincs mit túlgondolni, mert többnyire csak a legegyszerűbb dolog az, ami hiányzik -önmagunkon kívül- a természet ereje, annak önzetlen támogatása, melyből újra és újra erőt meríthetünk, hiszen mióta világ a világ, bőkezűen szórja ránk földi áldásait.

A friss levegőn kívül, az ősi földdel való kapcsolat az, mely meghatározza az életben való stabilitásunkat, azt a földeltséget, melyre szükségünk van az olykor igencsak kaotikussá váló napjainkban.

Alább egy rendkívül ideillő kis indiai történet az, mely jól példázza mindezt, és ami nem más, mint az általam előszeretettel hallgatott Sadhguru nevű bölcs indiai jógi- filozófus, ki a hatalmas kontinensen saját kórházat és elvonulóközpontot is üzemeltet.

Mosolyogva mesélte, amint egyszer egyenesen az Usa-ból, nagytudású nyugati orvosok tettek látogatást a kórházában, mire legnagyobb döbbenetükre, szinte teljesen üres kórtermeket találtak,  majd zavartan kérdezték, hogy hol vannak a betegek?

Mire ő, legnagyobb természetességgel a kert felé vezette őket, mutatván, ahogy a betegek elmélyülten serénykedtek a kertben, amire az orvosok alig hittek a látványnak.

Nem volt különösebb magyarázat, csak ennyit tett hozzá az indiai tanító, hogy miáltal ti szobafogságra ítélten kórházakban tétlenül fetrengő embereket ’gyógyítotok’, addig mi a földdel való kapcsolattal hozzuk vissza őket az életbe, az elveszett egyensúlyuk megtalálásához.

Nincs túl sok mindent hozzáfűzni ehhez, mert rendkívül jól példázza a Kelet és a Nyugat szemléletének egészen másféle módját és őszintén szólva, a magam részéről, valahol mélyen, ösztönösen ebben az ősi tudásban valamiért jobban hiszek.

Aki netán még nem ismerné az indiai mestert, aki rendkívüli könnyed természetességgel, a legemberibb módon és annál nagyobb humorral, minden álszent misztifikációtól  mentesen, ’hülye-biztosan’ adja át  a nyugati ember számára az élet kis- és  nagy dolgait, a testi-lelki egészség legalapvetőbb titkait, immár magyar fordításban is.

Érdemes néha hallgatni, hihetetlenül sokat ad a léleknek, mert miközben hallgatja az ember, valahogy belülről mélyen felismeri és érzékeli, hogy minden szava valódi és önzetlen, nem mellesleg pedig őszinte és igaz.

Fűben-fában orvosság, avagy mit ne szalasszunk el a késő tavaszi napokban?