A nyár egyik legjobb kalandja, avagy Everness 2024 módra
Idén ismét gőzerővel vetettük bele magunkat az Everness létformába, abba a néhány nap mindentől távol eső, rejtett paradicsomba, ami újabban
2 héttel ezelőtt a Belvárosi Játékóvodába volt szerencsém ellátogatni, ahol a nagyváros zaja közepette egy elvarázsolt, külön világba csöppenhettem.
Gyönyörű belvárosunkat átszelve, a Honvéd utca felé tartva, épp azon merengtem, hogy szülővárosomban anno jómagam is egy Honvéd utcai óvodába jártam, melyre mindig szívmelengető érzésekkel gondolok vissza.
Valóságos felüdülés volt az ovi ajtaján belépve egy igazi kis minioázisba csöppenni, ahol azonnal egy rendkívül barátságos, meleg, szeretetteli légkör fogadott.
A Honvédelmi Minisztériummal szemben lévő, alapítványi óvodát egy kedves ismerősöm, a lányával közösen, egy immár 17 éve működő intézményt üzemeltet, mely hosszú évek tapasztalatából merítve, évről-évre megújul és gyarapodik.
Az ajtón belépve azonnal megcsap a kreativitás szele, majd az intézményt bejárva is mindent áthat ez a számomra rendkívül megnyerő szellemiség.
Az óvodavezető-tulajdonossal, Valter Judit és a lányával /Malek Nikoletta/ volt szerencsém hosszan beszélgetni, melyben a hallottak alapján egyre jobban felvillanyozódtam, és arra gondoltam, hogy sajnálom, hogy erről nem volt korábban tudomásom, mert a filozófiáját tekintve -még a Normafa jó levegőjű óvodájából is – áthozhattam volna anno a gyermekeimet.
Belvárosi óvoda:
A legjobban szeretnivaló az egészben mindaz a hagyományosan megkövült, szabályoktól eltérő gondolkodás, mely az elavult poroszos struktúrával ellentétben, nem skatulyázza be 3 eltérő kategóriába a gyerekeket, sokkal inkább jellemzi őket a berögzült kódokkal ellentétes szemlélet és az, hogy minden oda nem illő kitaszítottat is befogadnak.
Szó volt többek közt arról, hogy a hagyományos intézmények sem feltétlenül felelősek mindezért, hiszen a legjobb szándék ellenére is, sok esetben a kellő eszközeik hiánya a felelős mindazért a hiányosságokért, melyek miatt több emberöltő alatt sem tudtak az elavult módszereken változtatni.
Azonnal érezhető családias légkör, ahogy az óvodapedagógus hölgy tiszta szívvel meséli a felnőtt érzelmi viselkedés előnyeit, annak hatását és mindazt a lelki viszonyt és az összetartozás érzését, miként a rendkívül jól formálható kis nebulók napról napra oldódnak fel és nyílnak meg ebben a teljesen elfogadó és támogató közegben.
Itt az együtt sírni és nevetni szellemisége hatja át a mindennapokat, melyet átjár a katarzisok felemelő élménye.
Megható volt hallani, amikor arra a bizonyos, 2020. év márciusi napra emlékeznek vissza, amikor -a régi háborús állapotokra emlékeztető -rádióközvetítésben hallgatták együtt az intézmények bezárását elrendelő híreket, ahol a viszontlátás bizonytalansága miatt, együtt sírtak a gyerekekkel.
Fontosnak tartják, hogy mindennemű elfojtásoktól mentes, az érzelmeket nyíltan felvállaló felnőttek nevelődjenek belőlük, akik érett és felelősségteljesen léphetnek elő a nagyvilágba.
A hálaadás és az indián napok után, épp az adventi előkészületek kezdetén voltak, ahol a gyerekek már rendkívüli izgalommal vetették bele magukat a készülődésbe.
A karácsonyi időszak különös védőburokként veszi körül az egész ovi területét, melyhez mindenki hozzáteszi a maga ötletét és kreativitását.
Az átlagos intézményekkel ellentétben, itt elvetik a teljesítményorientált versenyistálló szellemiséget, ahol a gyermek, mint külön egyéni tehetséggel megáldott individuumként van kezelve, aki sok esetben eltér attól a biz. 3 kategóriába sorolható átlagtól.
Integrációs óvodaként, éppen ezért sokan jönnek át más intézményekből és hihetetlen, ahogy az addig zárkózott, beskatulyázott gyermek, napról napra jobban megnyílik és mutatja meg, addig finoman rejtett képességeit.
Örömmel hallgattam az egyik téli napon való, az ovi tornatermében, a vizes padlón történt fürdőruhás csúszkálások -mint strandélmények- felelevenítését és egyéb közös pillanatokat, akár csak az anyu főztjére emlékeztető, családias, közös étkezéseket.
Az élményalapú tanulásra helyezik a fő hangsúlyt, miáltal sokkal fogékonyabbak és befogadóbbak a gyerekek minden új ismeret irányába.
Vannak napok amikor felnőttet játszanak, míg más esős, borongós napokon a közös mozizás élménye hozza egymáshoz közelebb a kis társaságot.
A szokásossal ellentétben, itt vegyes korosztályú csoportok vannak, ahol igazán megható, ahogy a nagyobbak a védőszárnyaik alá vonva a kisebbeket, odaadóan vigyáznak rájuk.
Az emberi-baráti kötelékek erősítése és az összetartozás semmihez nem fogható érzése a fő mottójuk, mintegy második családként működve, ahol a gyerekek némelyike sokszor még mindig nehezen hiszi el a saját nélkülözhetetlen fontosságát.
Csiszolatlan gyémántként vannak finomítgatva, ahol az egyéni tehetséget igyekeznek kibontakoztatni és erősíteni.
Az igazság az, hogy sajnos csak 2-3 ilyen, ehhez hasonló fejlesztéspedagógiai szellemiségű intézmény van még idehaza, akik ehhez hasonló humánus szellemiségben működnek, de bízzunk benne, hogy egyre több ilyen jellegű óvoda és iskola lesz még kishazánkban.
Hitvallásuk az érzelmi biztonság elsődleges fontossága, melynek jó példája, hogy reggelente az oviba érkezéssel, egy érzelmi beszélgetőkörrel indul a nap, amikor egy külön falra teszi ki mindenki a jele mellé, az épp aktuális hangulatát, lelkivilágát.
Fontosnak tartják az érzelmek közös megbeszélését, egymás segítését és bizonyos helyzetek, konfliktusok azonnali megbeszélését és feloldását, még ha az épp azzal is jár, hogy az ebédidő kissé csúszik emiatt.
Itt nem kötelező a délutáni alvás, ha valakinek erre nincs igénye, akkor külön, halk elfoglaltságot űzhet, vagy épp kint segíthet a konyhában az előkészítési folyamatok, sütés, egyéb.. munkálataiban.
’Ismerjük meg önmagunkat és egymást’ szemléletben mentorálják a kicsiket, melynek érzékenyítő folyamata, a későbbi életük nélkülözhetetlen ereje lehet majd.
Ez az innovációra épülő, folyamatos fejlődés maga az élet változásaihoz igazodva, test-lélek-szellem hármasához igazítja a fejlesztést, ahol a humor szerepe nélkülözhetetlen
Itt nincsenek tabutémák és hetente más és más értékrend kap hangsúlyt.
Hiszik, hogy a gyerekek a legfőbb tanítóink és hogy kellő figyelemmel és szeretettel minden gyermek kiválóan megérthető, kezelhető és akik teljes önállóságra vannak nevelve.
Egy fejlesztő központtal és konduktorokkal közösen együttműködve építik tovább szép és érték gazdag tevékenységüket.
Valahol sajnálom, hogy ’a mi időnkben’ még nem volt keletje az ehhez hasonló szemléletű intézményeknek, így ha én újra gyerek lehetnék, reggelente várva-várt örömmel járnék ide, ebbe a kis oázisba..
.
Idén ismét gőzerővel vetettük bele magunkat az Everness létformába, abba a néhány nap mindentől távol eső, rejtett paradicsomba, ami újabban
Mert a fontos dolgokról többször írunk! Egy korábbi cikkben volt már szó a Főváros egyik elit, a Kempinski Hotelben megrendezett VIP festménykiállításról. Idén
