Letűnt, nagy karácsonyok emlékei

Bármily hihetetlen is, gyorsan elröppent az év és újra itt az advent különleges, mámorítóan kedves időszaka, amikor a fahéj, szegfűszeg és a forralt bor narancsosan kellemes, fűszere és a mézeskalács mindent átható illata leng körül mindent, egy-egy csodás, letűnt, nagy karácsonyok emlékeit idézve.

Számomra egy igen szívmelengetően kedves emlék -egy nem is oly régi karácsony felidézése, melyet a Badacsonyi hegyen, egy régi, Esterházy-uradalmi vadászvillában volt szerencsénk a családdal eltölteni.

A csodás, art deco stílusban felújított, hatalmas belmagassággal megáldott villában, 3 szinten laktuk be -az állítólag a Horthy család birtokában is álló- kis csodapalotát, melynek udvarán az egekig magasodó hatalmas fenyő állott, mely messziről is ragyogó fényeket árasztott.

Hihetetlen érzés volt, hogy Budapest zajától távol, mindnyájan együtt, egy ilyen különleges helyen élhettük meg a közös karácsonyt.

Balatonfüred, Tihany mellett számomra mindig is kiemelkedő helyet foglalt el a jó öreg Badacsony, melynek rendkívüli hangulatot árasztó lankái mindig elámítottak.

Letűnt, nagy karácsonyok:

Nagy izgalommal készültem erre az előttünk álló 2 hétre, mely már szenteste előtt néhány nappal indult, hogy legyen kellő idő az izgalmas ünnepi előkészületekre.

A patinás épület egy külön szintje a zongorával, kandallóval, szarvasbőrrel ellátott, különböző prémekkel felszerelt bárrész volt, melyet kimondottan szilveszter napján használtunk előszeretettel.

Soha nem felejtem el az első napon való, két kisgyermekkel történő, esti megérkezést és a szobák felfedezését, ahol a legjobbakért folyt a versengés, de végül mégis mindenki elégedett volt.

Imádom az előkészületek egyre izgalmasabbá váló napjait, melynek végén, kellően fáradtan dőltünk ágynak, hogy a nagy napra, a család többi tagjának megérkezésére is minden készen álljon.

Sütés-főzés, dekoráció, favágás -mely a sparhelt, a kályha és a kandalló begyújtásával egyetemben- mind a nagyapa feladata volt, míg mi a többivel foglalatoskodtunk és megszállottan vártuk, hogy jól behavazzon.

Reggelente a hatalmas felső teraszról kinézve, csodás panoráma tárult elénk a Balaton egészére, ahol napsütéses időben, különösen sokat időztünk és ahol -a Balaton legismertebb festőjének hatására- megszületett életem első, olajpasztell képe, melyet kesztyűben és félig lefagyott újakkal fejeztem be.

Közben a kertben való játék, a hatalmas séták, a fa összeszedése és a dombról való közös legurulás volt a repertoáron, míg végül elérkezett a nagy nap, amikor a nagyapa vonszolhatta be az égig érő, hatalmas fát a végtelen magasságú, tágas nappaliba.

Mire a család várva várt tagjai is megérkeztek, a papa nekilátott a híresen finom, bajai halászlé megfőzésének, mely számomra mindig is a szenteste egyik csúcspontjának számított.

Imádtam, hogy azon a karácsonyon még az én nagyikám is velünk lehetett, akivel különleges, életigenlő humorának köszönhetően mindig hatalmasokat kacagtunk -mint utólag kiderült, ez volt sajnos az utolsó közös karácsonyunk, de ez egyik legteljesebb és legfelejthetetlenebb.

Egy mindnyájunk számára kedvenc karácsonyi ajándékunk Nyári Krisztián: ’Igy szerettek ők’ c. könyve volt, ahol régebbi korok legnagyobb írói és művészei szerelmi életének különös történetei elevenedtek meg.

Na ezek voltak az ünnepi délutánok kedvenc nagy pillanatai, miként a hatalmas karácsonyfa előtt, pihe-puha fotelekben elnyúlva, mindenki az általam felolvasott történeteket hallgatta – melyeket aztán jól megtárgyaltunk- a kandalló ropogásának meghitt, finom zajában.  

Megpróbáltuk elképzelni elődeink mesés karácsonyát, hogy abban a villában, épp vajon mely ismert alakjai ünnepelhettek itt a múltnak és ők vajon hogyan tölthették az év legmeghittebb napjait.

Azokról a bizonyos mesés, régi, nagy karácsonyokról beszélgettünk – mint a híres Latabár családéról, akik – a nagyi szerint- szintén Badacsonyban töltötték nagy szabadságaikat.

Szilveszter napjára a barátaink is megérkeztek, akikkel éjfélkor a hatalmas teraszról lőttük fel a tűzijátékot és rövid időre, de még a sarki hotelben megrendezett szilveszteri mulatságra is belibbentünk egy tánc erejéig, melyet a villában folytattunk.

Egy valódi időutazásban volt részünk, ahol a csodás körülmények ellenére, a létező legnagyobb kincs sem hagyott minket magunkra, mely nem más, mint a szeretet, mely körüllengte meghitt, nyugodt, elvonulós napjainkat.  

Mi mást is kívánhatnék idén mindnyájunknak, mint hogy bárhol is töltsük az év legszentebb napjait, mint az ehhez hasonló, békülősen szeretetteli, közös, nyugodt napokat.

https://mult-kor.hu/az-1956-os-magyar-menekultek-karacsonya-camp-kilmerben-20211212

https://napimuzsa.hu/eletmod/mitol-szep-az-advent-idoszaka