Mi az őszi művésztáborok igazi varázsa?

Az ősz elején ismét – immár 6. éve- volt szerencsém a sümegi művésztelepen vendégeskedni, ahol minden év szeptemberében, szinte már családtagként üdvözölhetik egymást a művésztársak, a házigazdánk és a helybéliek, hogy egy héten át a zavartalan alkotás– és kikapcsolódás mellett élvezhessék a csodás vendéglátást és a házigazdák páratlan gondoskodását.

Amint eljő a nyár vége, mindig izgatott várakozással tekintek erre az utó-nyaralásként csalogató, közelgő egy hétre, mely valójában jóval több és tartalmasabb mint holmi nyaralás, ahol hasonszőrűekkel és nálam okosabbakkal vitathatjuk meg az alkotás- és az élet nagy kérdéseit. A telepen kevésbé neves művészekkel, mint a Munkácsy díjas szobrász- festő Szkok Iván és Varga Amár László társaságában is tanulhattam a festészet minden apró fortélyát.

Idén sajnos egy fontos személlyel lett szegényebb a társaság, aki a tábor alapítójaként sajnos nem tarthatott már velünk ezen szép őszi napokon, aki nem más, mint Rádóczy Gyarmathy Gábor ismert, számtalan nemzetközi díjjal is megilletett festőművész, nem kis űrt hagyva maga után. Gáborhoz egy ideig jómagam is jártam rajzleckéket venni és mindig lenyűgözött széles látóköre, tudása, életöröme, könnyedsége, de legfőképp egészen különleges humora, melyben mindig egy húron pendültünk. Gyarmathy Tihamér fiaként és Gobby Hilda unokaöccseként hihetetlen sztorikkal gazdagította a társaságot, rengeteget lehetett tanulni tőle, nagyon inspiráló volt a jelenléte, büszke vagyok, hogy ismerhettem.

A festegetés mellett a gyönyörű sümegi tájban tett nagy kirándulások, közös vitorlázás és a hagyományokhoz híven, a hét végén megrendezett közös kiállítás is a sokrétű program része volt, mindemellett egy vívóoktató társunknak köszönhetően, idén vívóleckét is vehettem, mely szintén jó kis móka volt.

Az egykori papi lovardánál található szállásunknak köszönhetően, természetesen a lovaglás sem maradhat ki, mely csak fokozza ottlét varázsát.

Az egyik évben, a hajtóvadászathoz nélkülözhetetlen kopócsapatot is volt szerencsénk megismerni, melynek hangulatába vadászati és egyéb lovaglótudás hiányában sajnos nem állt módomban teljesen belemerülni, de elképzelem, milyen hihetetlen hangulattal bírhatott egy-egy ilyen esemény, melynek szellemisége felér egy valódi időutazással.

A közös vacsorák, az esti sztorik és a hely szelleme teszi felejthetetlenné az itt töltött napokat és csak abban a tudatban tudok jóérzéssel távozni, hogy remélhetőleg jövőre ugyanitt találkozunk majd!

Az idei ősz ajándéka pedig, hogy -a hagyomány részeként immár másodszorra- a somogyfajszi alkotótábor vendége is lehettem, melynek a piciny falu szélén álló mesés Kund kastély ad teret.

Az eldugott kis falu, a varázslatos táj és az ódon falak mögött zajló élet igazán felejthetetlenné teszi az ott töltött napokat, melynek minden pillanata más színben tündököl.

Csudajó érzés a visszatérés, ahol idén már mindenki jó ismerősként üdvözölt, így pont ott folytathattuk, ahol tavaly abbahagytuk.

Az ebédlőben lévő hatalmas cserépkályhában ropogó tűz ad otthont a nagy közös vacsorák közepette folyó könnyed humorú, olykor tartalmasabb, mély, nagy beszélgetéseknek.

Egy igazi ínyenc művésztársunk a konyhai teendőkben elmerülve, hatalmas örömmel és annál nagyobb odaadással készíti nekünk olykor a legfinomabb falatokat, így ha valódi kulináris élményre vágyunk, csak abban bízhatunk, hogy aznap épp ő általa készül majd el a hőn áhított vacsora. Mindehhez elsősorban a természet ajándékai, mint a hal, a vad és -az egyik kedvencem- a karnyújtásra lévő erdőben leszakításra váró- gombák szolgáltatják az alapanyagot, azok mesés repertoárjával.

A horgászat és a vadászat itt fontos szerepet kap a férfiak életében, ahol a sokoldalú tehetséggel megáldott alkalmi szakács művészünk az egyetlen, aki hajnalonta még az erdőre is kijár vadászni, mely még egy átmúlatott este után sem esik nehezére.

Idén a buli sem maradt el persze, az utolsó két éjszaka a közös vigadalomé volt, ahol a végül már az asztalon-tánc sem maradt ki a repertoárból.

A lázasan vad és érzelemdús napok és a szomorú búcsú után viszont várnak ránk az aktívan ténykedő mindennapjaink, de ha Isten is úgy akarja tán van még esély, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt találkozzunk.   

Mi a Somogyfajszi Kund Kastély varázsa..?