Hogyan válik a gyógyítás művészetté?

Ha már életmód, egy kedves barátnőm jut gyakran az eszembe, akivel immár majd tíz éves az ismeretségünk.

Andreát röviddel a kisfiam születése után ismertem meg, amikor egész nyárra Tihanyba vonultunk le újdonsült kis családunkkal.

Könnyű és egyben nagyszerű dolgom volt, mert az Észak-balatoni kis mesefaluba, Dörgicsére jártam át hozzájuk jógaórákra, ahol maguk is rendszerint a nyarakat töltik.

Ő maga festőművész és jógatanár, aki különlegesen egyedi, taoista jógára épülő óráira hamar ráéreztem és azóta is közösen gyakoroltunk éveken át.

Gyorsan beleszerettem a gyakorlatokon túlmutató, magas szellemiségű, légzésre épülő óráiba, melynek hatására azonnal kicserélődtem.

Andrea öt fiúgyermekkel megáldott, nagyon sokoldalú hölgy, akinek élete jó példát szolgálhat sokunknak.

Mindig szívmelengető volt náluk járni, hiszen egy igazán szabad szellemű, cosmopolita és kreatív családba csöppentem általuk.

Sajnos ritka manapság ez a valódi értéket képviselő, természetközeli művészcsalád, ahol azonnal érezhető a bensőséges harmónia, mindannak ellenére, hogy az év többi részében ők is Budapesten élnek.

Ennek örömére teljes hitelességgel szeretném továbbadni az általa képviselt testi-lelki gyógyítást, az arra leginkább szomjazóknak.

Weichinger Andrea:

”Mindig is a gyógyítás és a művészet kettőse érdekelt. Hogyan gyógyít a művészet, azt is aki
csinálja és azt is aki befogadja. Mindkettő befogadás, kapcsolódás, összpontosítás. És hogyan
válhat a gyógyítás művészetté?
Hosszú évek óta gyüjtöttem össze a azokat a technikákat, módszereket, amik mára egymást
kiegészítve, hol az egyikhez, hol a másikhoz nyúlva segítenek egy kiteljesedett élet felé.
Ennek alpja a test, a gondolatok és a szellem egysége. Van fizikai, érzelmi és mentális testünk.
Ezen kivül a mindent átható szellemi lényünk. Akkor vagyunk egészségesek, amikor ezek a
részeink együtt, összhangban élnek, működnek. Ami összeköti őket a lélegzet. A lélegzet, ami az
igazi valónkat hordozza.
Tanítok jógát. Többféle jógaiskolát ötvöztem és bővítettem ki a saját magam által kidolgozott
mozdulatokkal és természetesen mindig összekötve irányított légzéssel. A légzés, a levegő
kinntartások és benntartások megsokszorozzák a gyakorlatok hatását.
Használom a vivation légzéstechnikát. Ez utóbbi regresszió segítségével visszavisz olyan múltbéli,
a tudatalattinkban rejtett gátakhoz, amik megakadályoznak abban, hogy tudati szinten eljussunk a
vágyott céljainkhoz, legyen az párkapcsolat, munka, család, egészség.
Mindegyik módszert a meditáció mélyíti el. Meditációban pedig legmélyebb, legteljesebb és
legtágabb valóságunkhoz, énünkhöz kapcsolódunk. Olyan energiaszintre segít bennünket, ami
messze túlmutat a hétköznapokban tapasztalható erőn. Valóságossá válik számunkra, hogy sokkal
több alkotó, gyógyító enrgiát mozgosíthatunk, mint amit pusztán a materiális korlátok közt
érzékelünk.

http://andreaweichinger.org
A quantum fizika bebizonyította számunkra, hogy ahova figyelünk, oda árad az energia. Sőt a
megfigyelő szándékától függ, hogyan is alakul az, amit megfigyel. Ha szeretettel szemlélek valakit
vagy valamit, egész mást látok, mint amikor félelemmel, szorongással elutasítom. Azaz, a
valóságunk attól függ, hogyan ‘nézem’ azt.
Az pedig hogy mit látok, attól függ, milyen energiaállapotban vagyok. Ha sok az erőm, nyilván
sokkal könnyebb a nehézségekkel bátorsággal, várakozással sőt örömmel szembe nézni. Magas
energiaszinten pedig láthatóvá válik hogy életünk legnagyobb kihiívásai a legnagyobb kincsünkké
válhatnak.
Erőnk, enrgiánk alakításának a kulcsa a kezünkben van. Nem elég csak gondolkodni róla, nem
elég csak mozogni, egészségesen táplálkozni, mégcsak a probléma tudatosítása sem hozza
mindig magával a megoldást.
Minden részünket, testi, érzelmi, gondolati részünket össze kell kapcsolni, együtt kell őket
alakítani, hogy egy irányba mozduljanak. Ehhez pedig legjobb eszközünk a légzés, a légzéssel
fűzzük egybe szétszóródott részeinket és kerülünk összhangba saját magunkkal.
Életünk aktív, alkotó alakítójává kell válnunk. Ettől válik a gyógyítás az öngyógyítás művészetévé.”