Milyen szokatlan égi jelenségek cirkálnak felettünk?

Korábban ezt megírtam, hogy az elmúlt két tavaszi hónapot vidéken volt szerencsém eltölteni, mely hatalmas energiákat szabadított fel bennem és az újratervezés lendületével töltötte fel a lelkemet.

A Tolnai-dombság tág terei adta felhőtlen szabadság, a tiszta természet rejtélyes zeg-zugai adta biztonság, ahol a feltöltően lelassult csendben a visszavonult figyelemre is kellő idő jutott.

A balzsamosan lágy tavaszi nappalokat általában a hihetetlenül tiszta, verőfényes esti égbolt kíséri, ahol a lecsökkent légiforgalomnak köszönhetően igazán élénken látható mindaz, ami eddig csak zavarosan volt számunkra kivehető.

A faluban is élénk társasági életet élve, majd az esti bringázások közepette, nem egyszer tapasztaltam, az égbolton eddig nem igazán élénken kivehető, csillagnak tűnő különös mozgásokat, mely eleinte káprázatnak tűnt.

Majd amikor ehhez hasonlókat már szinte nap mint nap tapasztaltam a velem egy társaságban lévőkkel egyetemben, akkor jogosan éledt fel bennünk a végtelen kíváncsiság, majd a vita ezzel kapcsolatban, hogy vajon mi cikázhat ilyen különös módon felettünk?

A verőfényes csillagos ég alatt való esti tábortűznél történt közös sütögetéseink közben, hatalmas viták folytak e témával kapcsolatban, amikor már több ilyen egymást követő, mindenki számára jól kivehető, erősen világító ’akármiket’ láttunk egymás után, melyről mindenkinek megvolt a saját elgondolása.

A néhány ritka, szemmel egyértelműen azonosítható repülőgéptől eltekintve egyre sűrűsödtek a számunkra kifürkészhetetlenül ismeretlen, haladó objektumok, melyet sokan műholdnak gondolnak. Ha már pedig ez valóban az, akkor az utóbbi időben úgy tűnik, hogy az egyre megszaporodó, valódi műholdas invázió tanúi lehettünk.

https://index.hu/techtud/2020/04/21/fenyek_rejtelyes_repulo_objektumok_az_esti_egen/

Amint láttam már korábban nem közönséges légi eszköznek tűnő repülő tárgyat, így  eleinte nem ért különösebb meglepetés ezzel kapcsolatban, amíg mindez nem vált egyre gyakoribbá.

Meglehet persze, hogy ez máskor is így volt, csak a növekvő légiforgalom és a nagyváros fénye-zaja takarta mindezt előlünk, most viszont mintha valami változás állna fent az égbolt végtelenjében történő közlekedésben.

Ezen esetek az emberi találgatásokat és a fantáziát is kellőképpen beindítja, így sokszor egymást végig sem hallgatva mondta mindenki a maga élményét, teóriáját minderről.

Legutóbb az unokabátyám mesélt egy, még a katonaság ideje alatti közös élményükről, amikor ők egy a csillagnál jóval nagyobb, hatalmas fénnyel rendelkező tárgyat véltek felfedezni az égbolton, mely egyszer csak hirtelen eltűnt a szemük elől.

Állítólag mindez a 80-as évek végén történt, abban az évben, amikor két vadászbombázó tűnt el a radarról, akikről állítólag a mai napig sem tudni, hogy mi történt velük.

Hallottunk már nyomtalanul eltűnt utasszállítókról, akik szintén elvesztek a Világmindenség sötétjében, és a mai napig nem kerültek elő.

https://aranysas.hu/cikk_fantomok_az_egen.php

Mindig is imádtam a szabadságot és a számomra hatalmat jelképező, végtelen, néha különösen tisztán vibráló égboltot ámulva figyelni, melytől mindig valami megmagyarázhatatlanul különös kíváncsiságot és misztikumot éreztem.

Nehéz szavakba foglalni azt a felfoghatatlan ősi erőt, mely az ég, avagy az Univerzumból árad felénk, ez engem valahogy teljességgel lenyűgöz és érdekel, hogy vajon mi is lehet rajtunk kívül, azaz a mi szűk, világi dimenziónkon innen és túl.?

Már annak tényébe belegondolva, mely a Világmindenséget végtelennek gondolja, az emberi ésszel szinte felfoghatatlan, hogy van valami hatalmas, melynek mi is parányi részei volnánk, egy határokkal és véggel nem rendelkező Világmindenségben.

Hát nem elképesztő, félelmetes és egyben csodálatos mindez?

Engem egészen lenyűgöz ez az alig megmagyarázható kisebb csoda, mely összefügg az élet nagy kérdéseivel.

Az ember folyamatosan keresi, kutatja a létezéssel kapcsolatos válaszokat, hiszen természetünknél fogva a biztonság illúziójához szükségünk van a mankókra de meglehet, hogy bármennyire is áltatjuk magunkat, meglehet, hogy soha nem tudjuk meg a teljes, minden mást kizáró, egyértelmű igazságot. De talán mindettől oly izgalmasan talányos és szép ez az egész, mely létünk megkérdőjelezhetetlen része.