Milyen titkos csodaszer használható az egészségünk érdekében?
Néhány éve egy kedves jógatanár barátnőmtől hallottam egy, főként a fertőzések megelőzése és az immunrendszer optimális működése szempontjából használatos szerről, amelyet 3%-os hidrogén peroxidnak hívnak.
Emlékszem, hogy eleinte meglepett az eddig más alkalmazási területéről híres folyadék ezen irányú belső alkalmazhatóságának ötlete, de minden furcsaságra nyitott, kísérletező természetemnek köszönhetően kipróbáltam mindezt néhány nap erejéig, de makkegészségemnek és némi szkepticizmusomnak hála, különösebb hatások érzete nélkül végül mégis abbahagytam a szedését.
A közelmúltban, amikor a világ fenekestől a feje tetejére állt és mindenhonnan valamiféle vírus rémének képével fenyegetett körülöttünk minden, hirtelen eszembe jutott ez a vírus- gomba- és baktériumölőnek titulált ősrégi csodaszer, melyet 300Ft-ért szereztem be a patikában, hogy a biztonság kedvéért most egy kis időre ezzel itassam a családot, hátha mégis lehet mindebben valami.
https://naturmagazin.hu/hidrogen-peroxid-hatasa/
Ennek immár másfél hónapja és egyelőre úgy tűnik, hogy mindenki él és virul körülöttünk annak ellenére, hogy a világstatisztikai előrejelzés szerint tömegesen kellene hullania az embereknek körülöttünk. Hála Istennek mindezt egyelőre nem kellett megtapasztalnunk és peroxid ide vagy oda, fittek és egészségesek vagyunk.
Természetesen jócskán utána olvastam ennek a hagyományos gyógymódnak, melyet anno hivatalosan többféle betegség enyhítésére használtak, és persze pro-kontra vélemények egyaránt megtalálhatóak e sokak által veszélyesnek titulált szerről.
Mindemellett persze számtalan más, egészségesnek mondott dologról is állítják többen az ellenkezőjét, és a táplálkozástudomány különbözőképpen elkötelezett hívei sem fújják többnyire egyazon nótájukat, így számomra egyáltalán nem meglepők e támadásoknak ily nagymértékben kitett, gyógyászati célra használatos szerrel kapcsolatos eltérő nézőpontok.
Mindettől függetlenül valahogy mégis az volt az érzésem, hogy talán nem véletlenül térünk vissza mindenben a jól bevált régi, őseink által fennmaradt dolgokhoz csak úgy, mint a gyógynövények és a füvekhez, mint a természetben megtalálható orvosságokhoz.
Hosszas ázsiai tartózkodásaim során előszeretettel figyelve, a saját bőrömön tapasztaltam a többszáz-ezeréves elixírek és kezelések időtállóan gyógyító hatását, miközben folyton azon tűnődtem, hogy a nyugati társadalmak vajon miért térnek el ennyire ettől a gyógyításközpontú, hagyományörző szemlélettől.
Amennyiben csak a gyógyszeripart, mint a világ egyik legjövedelmezőbb ágazatát tekintjük, talán már nem is vagyok annyira meglepve a miérteken, ahol -tisztelet a kivételnek- a valódi gyógyulások helyett sok esetben csak a tünetek csökkentésére vannak a különféle, frissen kikísérletezett legújabb gyógyszerek, melyek valódi, egyéni szintű mellékhatásairól talán még a gyártóknak sincs mindig teljeskörű tapasztalata.
Mindettől függetlenül természetesen léteznek bizonyos, nélkülözhetetlenül fontos gyógyszerek, antibiotikumok, melyek életmentő szerepe vitathatatlan.
Mindemellett -bizonyára sokan megköveznek majd miatta, de valami oknál fogva jómagam többnyire már nem hiszek a gyógyszeripar csodatévő szereiben, melyeket köztudottan egyre több vélt és valós kritika illet.
Amikor először hallottam az ősi Kínában talán még manapság is élő szokásról, miszerint a polgárok csak akkor hajlandóak fizetni az orvosnak, amennyiben valódi egészségnek örvendenek, de amint netán betegség ütné fel a fejét a családban, az orvosi honorárium azon nyomban elmarad. Rendkívül inspirálónak és emberközpontúnak tartom e szemléletet, azt viszont sajnálom, hogy az egyre megbetegítőbb nyugati kultúra többnyire nem tanul az ősi Kelet bölcsességéből.
Egyúttal nem állítható az, hogy a világban mindenütt jelenlévő, magasabb szintű egyéni érdekek a Távol-Keletet megkímélték volna, de ott – Japántól eltekintve- még mindig nagyobb a harmónia természet- ember és hagyomány között.
Sajnos a távolabbi családomban is megtalálható egy súlyos betegséggel küzdő egyén, aki kisebb vagyon fejében, úgymond marok számra szedi a különböző, egymás mellékhatását megsokszorozó gyógyszereket a gyógyulás reményében. Mindezt egy domino játékhoz hasonlítanám, amint a legelsőtől elindulva sorban dőlnek le a lapok, ahol az egész stabilan felépített várfal van teljes összeomlásra ítélve..mintha az egyik gyógyszer testben okozott kárait egy másikkal akarnánk helyreállítani, soha be nem záruló, ördögi kört alkotva.
Természetesen mindettől függetlenül nagy csodálója vagyok minden, az emberiséget szolgáló tudománynak, ahol az orvostudomány a valódi felesküdött gyógyítással az azt megillető első helyen áll, ami véleményme szerint a világ egyik legszebb hivatása.
De itt is mint minden más területen, megtalálhatóak a valóban elhivatott gyógyítók és a sarlatánokhoz hasonló orvosi diplomával rendelkezők, akik főként a gyógyszertrendek és a saját érdekeiket követésével akarják a betegeiket kezelni.
Ezzel önmagában még baj sem lenne mindaddig, amíg mindez nem a betegek kárára történne, akiknek az őket kezelő orvoson kívül szinte nincs más bizodalmuk.
Mivel életünk során szinte mindannyian ki vagyunk téve néhány alkalommal az orvosi gyógyítás különböző módjainak, így talán érdemes lenne újra gondolni és értelmezni az egészséget, mint a létező legnagyobb kincsünket, melyet a saját felelősségünk megóvni és megőrizni, és a tőlünk telhető maximális módon megelőzni az oly sokszor elkerülhető betegséget.