6+1 lépés a mindennapi nyomás kezeléséhez

A mindennapok feszített ritmusában, az élet sodrásában néha mindnyájan túlterheltnek és elveszettnek érezhetjük magunkat, amikor a mindennapi nyomás néha oly nagymértékű, hogy az már-már elviselhetetlenné kezd válni, akkor kiemelkedően fontos, hogy mihez kezdünk e kellemetlen tünetegyüttessel.

Ilyenkor kiemelten nagy szerepe van a figyelem és az összpontosítás fontosságának, ill. annak, hogy hosszabb távon is koncentráltak és fókuszáltak maradjunk.

Vajon mit kezdenek a világ vezető, sikeres emberei-előadói ezzel a fojtogatóan kellemetlen érzéssel.. vajon ők hogyan kezelik mindezt és mi titka az átlagon felüli nagy teljesítménynek, a helytállásnak és annak, hogy ők a legnagyobb nyomás ellenére is a csúcson tudnak maradni?  

A nyomás nem valami ördögtől való dolog, de az tény, hogy az évekkel egyre inkább képes ránk nehezedni, mígnem idővel, már-már magától értetődővé válhat.

E  helytelen szokásra egyfajta megkülönböztetéssel érdemes tekinteni, hiszen a pszichológusok is  két különböző stressztípust különböztetnek meg, az ún. pozitív és a negatív stresszt.

Köztudott, hogy szükségünk van némi nyomásra az életünkben, melynek motiváló, teljesítményfokozó ereje ‘jónak’ mondható.

Egyfajta nyomás elengedhetetlen ahhoz, hogy jeleskedjünk, felülmúljuk magunkat, kitágítsuk a határokat, vagy hogy megértőek legyünk másokkal, hogy növekedjünk, vagy csak kifejezzük önmagunkat, többé és jobbá váljunk, hogy vágyjuk a teljesítményünk növelését, a célt vagy a küldetést, mely hív minket még akkor is, ha mindez néha óriási teherré nehezedik.

A negatív stresszel pedig épp az ellenkezőjét érjük el, mely mintha megoldatlan problémahalmazzá nőné ki magát a fejünk felett.

Köztudottan vannak napok amikor jól tudjuk mindezt kezelni, de néha szörnyen nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk megbirkózni vele.

Normális az ember azon mély, belső vágya, hogy mindent tudni akar, hogy mindenre felkészülve, magas színvonalon kontrollálni szeretné a helyzetét és az élet dolgait és hajlamos ezt a kihívást mind magára hárítani.

Sokszor olyasmivel foglalatoskodunk, aminek tulajdonképpen nincs is akkora jelentősége, vagy csak túlreagálunk dolgokat, vagy túlfantáziálva, hatalmas jelentőségűvé duzzasztjuk, drámai hegyóriássá emeljük akár a legkisebb dolgot is.

Hajlamosak vagyunk rá és sajnos képesek vagyunk napról-napra, töretlenül elveszni ebben a magunk által okozott káoszban.

6+1 lépés a mindennapi nyomás kezeléséhez:

1. Talán emiatt is gyakorlom jómagam rendszerint a hála meditációt és egy-egy fohász vagy ima elmondását és immár képes vagyok rajtakapni magamat azon amikor túlfeszítem a húrt, hirtelen kiesek az egyensúly állapotából vagy ha hajlamos vagyok megfeledkezni a sebezhetőségemről, a szeretetigényemről és időnként teljesen szétesem, hiszen csak egy tökéletlen ember vagyok.

Rendben van az, ha néha elbizonytalanodunk, ha megijedünk attól, ha nem tudunk valamit, mert még nem vagyunk minden eszköztár birtokában.

Ebben a pillanatban amikor ezt érezzük, a legjobb amit tehetünk, hogy újra felvesszük a kapcsolat az emberiességünkkel és emlékeztetjük magunkat rá, hogy Isten és a Föld gyermekeként, csak egy esendő ember volnék, aki még mindig tanulja az életet és aki hisz a fejlődés útjában.

Amint kissé lazítani tudunk a jogtalan elvárások- és a határidőkön, észre vehetjük  a törékeny embert mind e mögött és ekkor a nyomás szinte azonnal elpárolog.

2.Miként a gyémánt is hosszasan csiszolódik, el kell fogadnunk, hogy van elég időnk fejlődni, tökéletesedni, így nem oly megterhelő mindaz, amit magunkra vállalunk.

Amint a kelleténél nagyobb nyomást érzékelünk, érdemes az idő kontrollt is figyelembe véve, tudomásul venni, hogy mindenre jut elég időnk.

Amint megértjük a nyomás fogalmát, elfogadva és hálát érezve érte, akkor tudatában lehetünk annak, hogy teljesen magától értetődő az, ami velünk történik.

Természetes, hogy a legjobb verziónkat akarjuk adni a családnak, barátoknak, a csapatunknak, alkalmazottaknak, az ügyfeleknek és teljesen elfogadott az, hogy néha besokallunk ennek bénító érzésétől.

Talán már elcsépelt a trükk, de a légzésünkre fókuszálva, az emberi mivoltomat észre véve, a sebezhetőségem tudatának hálát adva, már ennek gondolatától is elmúlik a nehéz érzés.. ill.  ha különbséget tudok tenni egy-egy éles helyzet és szimpla nyomás között.

3.Néha a nyomás egyik formája – vagyis amit annak hiszünk- az nem más, mint egy pusztán ún. éles helyzet, mely a legjobb teljesítményre sarkall minket, mint pl. színpadi jelenetek, interjúk, versenyek, vizsga, stb., amikor a legjobbat kell nyújtani mások előtt, stb…

Ha kívülről megfigyeljük a folyamatot, észrevehető, hogy amit korábban negatívan szorongás-félelemként érzékeltem az nem más, mint  egy kiélezett helyzet a cél és a szolgálat birtokában, amikor test és lélek készen áll a teljesítményre.

Ilyenkor -a készenlét állapotában lehet, hogy nem éppen felemelő érzés mindez, de pozitív dolog, hogy felkészül rá a test-lélek, és ez a fajta nyomás nagy segítség lehet a fontos pillanatban.

Ekkor céltudatosan készül fel erre minden egyes sejtünk, amikor itt az ideje a legjobb teljesítményünket elővéve, érezni ezt a különlegesen erős energiát.

Teljesen rendellenes ilyenkor nyugalmat erőltetni magunkra, mert ez szüli a legnagyobb konfliktust és a feszültséget, ami azonnal képes negatív irányba terelni, ezt az amúgy teljesen magától értetődő állapotot .

Dopamin, kortizol, oxitocin és szerotonin nevű hormonok felgyülemlett vegyülete az ún. előre vivő állapotban kizárólag minket szolgál, amit meg kell értenünk és el kell fogadni.

Ez az a fajta készenléti állapot, ami az akadályok leküzdésére sarkall és szárnyakat ad számunkra.

Mindennek ellentétes pólusa, amikor az ehhez hasonlatos érzések alkalmával, negatív érzelmek sokaságát zúdítjuk magunkra, melyet tovább érlelve az elménkben, bénító és teljességgel blokkoló érzelemhalmazzá tud fajulni mindez, ha hagyjuk. Ezzel kivétel nélkül mindnyájan így vagyunk, hiszen sajnos így működik az emberi elme.

Félelem, szorongás, leblokkolás esetén sajnos nem a teljesítmény, hanem a nyomás győzedelmeskedik felettünk és ekkor értéktelennek, elégtelennek érezzük magunkat.

Meg kell értetni magunkkal, hogy jókor, jó helyen és időben vagyunk és éppen akkor és ott, ahol lennünk kell.

4.Egyfajta küldetéstudattal ellátva érezni, hogy a többieknek hallaniuk kell, amit ott és akkor mondani akarunk és hogy szükség van ránk és az üzenetünkre és hinni abban, hogy nem véletlen, hogy a sors oda vitt minket, ahová kellett.

Ilyenkor az elveszettség bizonytalanítóan bénító érzése helyett, az ún. ’felső vezetést’, az áldást érdemes magunkban tudatosítani.

Fontos, nagy teendők, fellépések, stb. egyebek előtt, ha valakin eluralkodna ez a fajta negatív érzelem, az nem a pozitív éles helyzet, sokkal inkább az értéktelenség és az érdemtelenség magunkon súlyos sebeket ejtő megnyilatkozása.

A legnagyobb fellépők, előadók jól bevált, mindent átható szokása az ima és a hála érzése, annak a fohásza, hogy fentről jövő segítséget kérve, szolgálhassák a közönséget, hogy az üzenetüket a lehető legjobb és érthető módon méltóképpen átadhassák.

A nyomás pillanatában egy bizonyítottan előre vivő hit és küldetéstudat dominál, az a fajta hit, mely mindent áttör és hegyeket képes megmozgatni.

Hiszem, hogy enélkül nem lehet hosszútávú és mélyen szántó sikereket elérni és talán az élet is ettől a mély, belső hittől válik egészen azzá, aminek lennie kell és amit úgy vélem, hogy szinte mindenkinek meg kéne tapasztalnia.

Mindez nem jelenti azt, hogy az igazán sikeresek nem tapasztalják meg a lélek hosszú és sötét éjszakáit -mely időnként mindannyiunk lelkében ott honol- amikor saját démonaikkal kell megküzdeniük és legyőzni önmaguk sötét erőit, nem felejtvén a célt, a feladatot, a küldetést, hogy a hit birtokában megleljék a fényt, mely viszi őket előre az úton.

Ők már nem hagyják, hogy az érdemtelenség negatív erői vegyék át az irányítást, hanem egyfajta áldásként élik meg a mindennapi nyomást, illetve a rájuk váró feladatot és kihívást.

Az ő példájukat követve – ahogy Tony Robbins is mondta, hogy érdemes áldást és vezetést kérni ahhoz, hogy jobban szolgálhassuk, hogy fókuszáltan összpontosítva a legjobb képességekkel adhassuk át mindazt, amire hivatottak vagyunk.

A kiélezett, nagy teljesítményt igénylő feladatokban pedig minden kellemetlenség ellenére is a negatív nyomás képzete helyett, csak tisztázzuk magunkban azt, hogy akkor ott, éppen mi történik velünk.

Ezt megértve és elfogadva, már nem a stressz veszi át az irányítást, hanem felülírja a feladat, amire akkor és ott éppen összpontosítanunk kell.

Az adrenalin és a kortizol nevű stresszhormon ily magas foka révén egy önkéntelen , energiától szétfeszítő érzés keríthet minket hatalmába, amit ajánlatos járkálva, a végtagokról lerázva- ha tehetjük, ugrálva kimozgatni magunkból. Mindez teljesen magától értetődő érzés, hiszen ilyenkor nem tudunk nyugodtan a fenekünkön maradni, egyszerűen csak meg kell adni a testnek amire szüksége van, hogy amikor eljön a nagy pillanat, a megmérettetés, csak a feladatra fókuszáljunk.

5.Nem utolsósorban az sem elfelejtendő, hogy a gondolkodásmód és a lelki beállítottságon kívül, tisztában legyünk a szervezet biokémiai egyensúlya szempontjából az alábbi, tudományosan megalapozott tényekkel:

• a pihenés, relaxáció és a meditáció elhanyagolhatatlanul fontos szerepével
• táplálkozás és a kellő étrend-kiegészítők használatával
• kapcsolataink minőségével- hiszen ha valami bánt tudat alatt, nem tudom megfelelőképpen kezelni a különféle helyzeteket
• a mozgás és a sport felbecsülhetetlen szerepével

Mindezek együttes alkalmazásával, már önmagában is rengeteget tudok az életminőségemen javítani.

6.Másik sarkalatos pont pedig az időbeosztás örök kihívása, hiszen folyton mások ideje és a saját időbeosztásunk között egyensúlyozva, kénytelenek vagyunk e kettő közötti szakadék áthidalásával a kellő határokat meghúzni.

Hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy elleptek a mások által ránk hárított feladatok? Ha nem megfelelően kommunikáljuk, akkor másoknak fogalma sem lehet arról, ha mi már a határainkat túlléptük, hiszen elsősorban mindenki a saját idejét tartja prioritásként.

Mindemellett létezik egy örök, 72 órás szabály, miszerint a hangulat és a jelen energiaszintünk főként az elmúlt 3 nap eredménye, miként a jelen pillanatban magamat érzem. Ilyenkor sem elhanyagolható tényező a biokémia fontossága.

Mindez egy rendkívül összetett, finom folyamatok eredménye, mely nem mindig azonnali hatású, így  végképp nem elhanyagolható a korábbi szokásaink elemzése, melyet az elmúlt 3 napban ’elkövettünk’.

Mindezen kívül, nagy feladat vár ránk a tervezés és az időbeosztás terén, ahol szintén elengedhetetlen kitágítani a perspektívát.

A többség életében jelenlévő, napról-napra való tűzoltás és az erre való, folytonos reagálási mód helyett beállítani a helyes ritmust, a terveket újra és újra becélozni, melyre a legnagyobbak javaslata az, hogy az előttünk álló hétnek kb. 65-70%-a legyen előre eltervezett.

Talán észre sem vesszük, de mindennek hiánya, a krónikus feszültség állapotában tart minket. Viszont igazán jó hír lehet annak ténye, hogy ha mindezt jól csináljuk, akkor az időnk 30%-ával pedig szabadon rendelkezhetünk.

Mindettől függetlenül persze akadnak kivételes helyzetek, mint egy új családtag érkezése, vagy netán betegség, baleset, egy szerettünk elvesztése stb., amikor persze hirtelen egy időre minden felülíródik.

7.Ilyenkor pedig nem elfelejtendő a kimondás- megbeszélés fontossága, amikor csak kibeszélni vagy felhívni kell valakit, akivel megoszthatjuk az aktuális gondunkat.

Feltétel nélkül megengedni magunknak ennek gyógyító folyamatát, mert már a dolgok kimondásával is sokat segíthetünk, amikor még meg sem kell oldani azokat, csak átbeszélve- átértékelve, talán megérthetjük vagy csak felfedezünk valami újat, hiszen egészen más szemszögből láthatjuk a folyamat egészét, miáltal újabb nyomás terhétől kímélhetjük meg magunkat és a környezetet.

A lényeg az, hogy ne kényszerítsük magunkat a megoldás azonnali megtalálására.

Időről-időre, de hétvégenként is érdemes átbeszélni egy-egy adott hét kimenetelét, újraértékelve azt.

A csendben való szenvedés helyett, már ennek folyamatával is újraírjuk és gyógyítjuk a felmerült kényes, megoldandó helyzeteket.

A való életet felvállalva, igen is ki kell mondani a nehézségeket, a helyzeteket és az aktuális érzelmeket.

Hiszen az igazság az – melyre magunk is egyre inkább rájöhetünk, hogy csak a valódi gondolatok- vágyakat, érzelmeket beismerve, a határainkat őszintén kommunikálva és magunkat felvállalva tudunk csak gyógyító módon együttműködni a környezetünkkel.

Amint a körülöttünk lévő, kaotikus zsivaj közepette néha elkapna minket az olykor teljesen normálisan előtörő mindennapi nyomás lebilincselő érzése, akkor a módszerek birtokában már tudnunk kell a középpontunkra fókuszálva, mindezt átlélegezve, emberi mivoltunk sebezhetőségének tudatában, könnyedén lebontani magunkról a kellemetlenül gúzsba kötő, átmeneti érzelmeket.

A legtöbb amit tehetünk, ha ilyenkor bátorítjuk és emeljük egymást, hiszen különösen nagy szükség van ma rá.

https://www.youtube.com/watch?v=W2gzHAONtr8

https://napimuzsa.hu/eletmod/hogyan-nyerjuk-el-az-elottunk-allo-hetet/