Jelenleg megtekinti Az értékek ébredése, avagy mitől más ez a tavasz?

Az értékek ébredése, avagy mitől más ez a tavasz?

Bármennyire is az utolsókat rúgja a tél, óhatatlanul is itt a tavasz, egy más tavasz, mégis az újjászületés, a virágzás és az élet mindent elsöprő erejének az időszaka -mely a természet részeiként minket sem kímél, óhatatlanul is magával ragad.

Akármennyire más ez a tavasz, mint az eddigiek, ahogy maga az anyatermészet tör az élet és a fény felé, éledezni kezd szunnyadó mivoltából, hogy amikor eljön az ideje, teljes virágba borulhasson.

Azt hiszem, nincs hatalmasabb erő az életnél, mely a legviszontagságosabb körülmények között is kérlelhetetlenül tör utat magának, hiszen nincs semmi, ami megállíthatná.

Hogy lenne ez másként az emberrel, ki évezredes viszontagságokat, háborúkat túlélve éli a legújabb, immár 21. századi mepróbáltatását.

Mert ámbár a sors most újabb tréfát űz vele, miért adná meg magát az itt ólálkodó, láthatatlan új ellenségének?

A történelem folyton önmagát ismétli, és nekünk van ’szerencsénk’ most megélni valami olyasmit, amire már jó ideje nem volt példa az emberiség történetében.

Járványok fel- és letűntek és mostanra, amikor már azt hittük, hogy mindent uralhatunk, és a Földet is jóformán kinőttük, akkor kiérdemeltünk valamit, amitől a Világ egésze lebénult.

Mindannyian egyfajta bizonytalanságban várjuk az események javulását, a végét, hogy mikor is térhetünk vissza az eddig megszokott ritmusunkba, vagy ha már semmi nem is lesz olyan mint azelőtt, de a munkába való visszatérésért is sokan áldásukat adnák.

Életünkben talán még soha nem értékelődtek fel azok a legapróbbnak tűnő, ezidáig teljesen természetes dolgok, mint a munka, a szabadság, a szórakozás, a család– és a társasági élet.  

A hosszú, bizonytalan tél után, amint elérkezik az enyhülést hozó tavasz a maga ígéretével, úgy vetnénk le mi is rabláncainkat, az életet és annak apró örömeit ünnepelve, mégis úgy tűnik, mindez várat még magára.

A médiából kellően árad minden, mely az életigenlés helyett valami egészen mást sugall, tudat alatt hatva mérgezi a gondolatainkat, éppen ezért, ha kiiktatni teljesen nem is tudjuk, mindenképp óvatosnak kell lennünk a külvilágból ránk zúduló, negatív ingerekkel.   

Siránkozhatunk még sebeinket nyalogatva, a múlton révedezve és a jövőtől rettegve, vagy ráhatásunk hiányában, kénytelen-kelletlen elfogadjuk a helyzetet a maga mivoltában és próbáljuk a legtöbbet kihozni abból, ami most történik, hiszen ha a nagyvilágban nem is, de a mikrokörnyezetünket, a gondolat- és érzésvilágunkat mi magunk generáljuk, annak teljes felelősségével.

Mindannyian másként reagálunk egy bizonyos helyzetre, miként a jelen történéseket is mindenki másként éli, rajtunk áll, hogy mit vagyunk képesek kihozni mindebből a nem éppen ideálisnak mondható szituációból.

Talán elérkezett a szembenézés, az átértékelődés és az igazság időszaka, amikor jobban megérthetjük az élet- és a velünk történt dolgok mély lényegét.

A nyugati világ álszent kultúrája nem tanította meg az élet egyetlen fő velejárójának, a halál tényének elfogadását sem, megpróbálva szinte minderről tudomást sem venni, most -hála a médiának- ennek láthatatlan jelenléte hatja át a napjainkat.

Amikor az önzés, a pénz hatalma és a kapzsiság határozta meg az életet, eljött egy válság,  ahol a nem más a tét, mint az egészség, akkor talán érdemes egy kicsit megállva, hátra lépve átgondolni az eddigi értékrendet. Felfedezni, megérteni és elfogadni, hogy miért is vagyunk itt valójában, ezen az ellentmondásosan sokszínű bolygón, ahol kell lennie egy mélyebb oknak, egy valódi miértnek, amiért most itt lehetünk.

Úgy vélem, hogy egyfajta belső kötelességünk lenne megélni és kihozni magunkból a maximumot, azt a legjobb ént, melytől napról napra gyarapodva, egyre többek lehetünk az élet minden területén. Talán elcsépeltnek hangozhat mindez, de a sors minden megpróbáltatása ellenére sem szenvedni születtünk ide, mert az élet nevű játékkal megkaptuk a fejlődés és a jó irányba való változás teljes lehetőségét, akár élünk vele, akár nem.

Kezdve a legapróbb tettel és eszközzel, rengeteg parányi dologgal elindíthatjuk életünk irányának terelgetését, és a talán nem is várt, meglepően jótékony változásokkal egészen új dimenziók nyílhatnak meg, mert míg élünk, mindig kapunk egy új esélyt. https://napimuzsa.hu/eletmod/hogyan-hozhato-ki-a-legjobb-a-napunkbol/

   

Vélemény, hozzászólás?