Az érzelmi ellenálló képesség 3 fő ismérve

Az immunrendszer kapcsán már számtalan szó esett az ellenálló képesség fogalmáról, mert amíg rengeteget foglalkozunk a testtel, addig a lelki-érzelmi mechanizmusainkat sok esetben sajnos még mindig számtalan kérdés és értetlenség övezi.

Az elmúlt öt évet tekintve sem volt egyszerű az élet az embertelenül felgyorsult tempójával, az utolsó évünket számba véve pedig kiváltképp elmondhatjuk, hogy megpróbáltatások sorozatával kellett és kell szembe néznünk, mely egy napon nyomot hagy majd a történelemkönyvekben is.

Ilyen időkben különösen nehéz erősnek, stabilnak és nem utolsósorban pozitívnak maradnunk, de az élet valahogy mégis mindig próbára tesz mindannyiunkat.

Múltbéli pillanatainkat illetően is rendkívül nehéz a látványos igazságtalanságok, minket ért bántások és sérelmekkel szemben, kellően erős ellenálló képességgel felvértezni magunkat különösen egy olyan Világban, amikor fokozottabban ki vagyunk téve mindennek.

A különböző drámai hatások és változások egymásutánjában, talán soha nem volt még nagyobb szükségünk egyfajta pszichés immunitásra, mint manapság.

Jócskán félelmetes és elbizonytalanító érzés az, amikor tapasztaljuk a körülöttünk lévő negatív tényezőket, legyen szó akár közönyről, gyűlöletről vagy bármiről, mely ellentétes a világnézetünkkel és a belső értékrendünkkel, miáltal sajnos nem meglepő, hogy ennyi talaját vesztett, bizonytalan, frusztrált ember lézeng nap mint nap körülöttünk.

Az ilyen érzések sajnos mindnyájunkat elérnek, így elkerülhetetlen, hogy ezt -jobb esetben- rövid időre megtapasztaljuk, annak felelőssége pedig már csak rajtunk áll, hogy mennyi ideig vagyunk hajlandóak az átélt negatívumot magunkban hordozni, illetve, hogy milyen erősen ragaszkodunk a kiváltott hatáshoz, az ún. sérelmekhez, főként akkor, ha ártatlanul szereztük mindezeket.

 A legsötétebb órákban a legnehezebb felállni és hinni azt, hogy képesek vagyunk folytatni, másként csinálni és egy sokkal ígéretesebb jövőben hinni, pedig az ellenálló képesség egyik legfőbb legfőbb eleme az, hogy kellő empátiával engedjük meg magunknak az ilyen nehéz pillanatok szomorúságát, a frusztrációt, dühöt és egyéb kellemetlen érzelmeket, hiszen ezek megélése nélkül nem is lennénk emberiek.

Fontos megérteni és elfogadni a tényt, hogy nem vagyunk tökéletesek, felismerni a nehézségeket, az akadályokat és az élet kihívásait

1. Megérteni annak tényét is, hogy a fájdalom és a nehézség egyfajta jelzőrendszerek (miként egy kisebb hibaüzenet, miként a jelzőfény felvillan egy elektromechanikai rendszerben), és nem maga a kormány, avagy a központi vezénylés, mely szerencsére a saját kezünkben van, amit mi magunk irányítunk.

Megtanulni azt, hogy az élet nem igazságos, amelyen nincs értelme keseregni, hanem megteremteni magunknak és a szeretteinknek egy élhetőbb és szebb helyet, a saját kis szigetünket.

Sokszor az egyszerűbbnek tűnő, elkerülő és védekező automatizmusok helyett, elég néha csak azt az életteli megengedő megélést választani, ami bármily mélyre is visz átmenetileg, hamarosan örvényként fog minket a felszínre dobni.

Ha csak a vezetés példájával élve, egy kigyulladt belső lámpa miatt nem fogunk ijedten és pánikszerűen az irányon és a vezetési technikánkon változtatni vagy a kormányt rángatni, hogy még a további akadályokat, gödröket is elkerüljük, mert annak feltehetően baleset lesz a vége.

A legfontosabb az, hogy a kezünkben lévő irányítással oda kormányozzuk a járművünket, ahová azt mi szeretnénk és ahová tartani akarunk.

https://napimuzsa.hu/eletmod/31-apro-szokas-melytol-az-elet-uj-lenduletet-kap/

Az időjárási nehézségek ellenére a pilóta is csak indokolt esetben landol egy köztes helyszínen csak azért, mert elsőre az tűnhet egyszerűbbnek.

2. Fontos a vízió, azaz tudni, látni és érezni azt, hogy hova tartunk, hiszen ez kell, hogy meghatározza a kormányt, avagy az életünk irányát.

Tudatosság, éberség, céltudat, eltökéltség, hit és akarat kell, hogy átvegye azt a bizonyos irányítást, akármi is történjék körülöttünk.

Tiszta, világos és egyértelmű helyzetet kell teremteni magunkban azzal, hogy elfogadjuk a történést és a vele járó fájdalmat, de a lényeg az, amit teszünk és ahová tartunk a fájdalmas események után és tisztában lenni azzal, hogy ki voltam és most merre tartok?

Tudom, hogy milyen hihetetlenül nehéz mindez és ha a jövőben bármikor valami hasonló kihívással találkozunk, fontos megvizsgálni magunkat, és mindenek felett tudni azt, hogy mit akarok a jövőtől és hogy hol szeretnénk tartani.

Nem ragadhatunk le egy-egy fájdalmas eseménynél, ez az ellenálló képesség egyik legfőbb ismérve, és az, ha konkrét célunk és jövőképünk van.

Akármennyire mást is tükröz minden, de a Világnak valójában elégedett emberekre van szüksége, olyanokra, akik erejük teljével szebb hellyé tudják azt tenni és az életet hirdetni.

A jól felvértezett ellenálló képesség pedig nem más, mint az emberi lélek ígérete, annak a hite, hogy még az élet legnehezebb pillanataiban is emelkedni és fejlődni tud.

Megtartani az életteliséget, a külső-belső kapcsolat(okat) és mindezt megteremteni még akkor is, amikor minden kártyavárként omlik össze körülöttünk, ebben rejlik a valódi ellenállás rejtélyesen művészi képessége, mely szerencsére tanulható.

A leghatékonyabb tanulás mindig a legmostohább időkben gyakorolható a leginkább, így ’szerencsére’ mostanság számtalan lehetőségünk adódik az életünkbe építeni mindennek tudományát.

Ennek fő titka pedig a saját magunk támogatása és az utunkon való rendíthetetlen továbblépésről szól, hogy bármi is történjék, mi megrázva magunkat, haladunk előre az úton, a céljaink felé. Akadnak kitérők, vannak megpihenő időszakok, de nincs időnk túl sokáig időzni a kilátástalanság vagy a cselekvésképtelenség mocsarában, hiszen nem erre vagyunk hivatottak, még az élet időnkénti látszólagos útvesztőjében sem.

Persze késleltetheti mindezt a nehézség, a szomorúság és a sebeink, de hosszútávon ez mégsem elég indok arra, hogy leragadjunk e méltatlan pillanatnál, életünk egy bizonyos, rég elillant szakaszánál. Érdemes néha az emberi lét illékonyságát magunkban tudatosítani, hogy limitált ittlétünknek hála, nem vesztegethetjük el a meghatározhatatlanul véges időnket arra, hogy sérelmekben fürdőzve, önsajnálatban tengődjünk, hiszen a valódi kárt ez okozná nekünk.

Létezik egy mondás, miszerint az ember legfőbb ellensége saját maga, ugyanis bármely külső hatás és történés ellenére, mégis valahol legbelül dől el, hogy miként lépdelünk tovább az úton, miáltal a saját felelősségünk, a gondolkodásunk és az élethez való méltó hozzáállásunk az, mely a valódi életképességünket meghatározza.

3. Könnyű kifogásokat keresve elszigetelődni a Világtól, de tudni és éreznünk kell, hogy nem vagyunk egyedül mindezzel, és hogy 7 milliárd emberből biztosan van néhány, aki hasonló dolgokat él meg, érez és gondolkodik, mint mi magunk. Ezáltal könnyebb a való életbe való magabiztos és hittel teli visszatérés, avagy az újrakezdés.

Fontos, hogy észrevegyük a közös és hasonló emberi történeteket a nehézségről, fejlődésről, és újjászületésről, mert ez is nagyon sok erőt és kitartást adhat.

Ha pedig úgy érezzük, hogy végképp elakadtunk és sehogy nem tudunk önállóan egy bizonyos dolgon túllépni, jól jöhet egy erre specializálódott szakember segítsége, akivel rövid idő alatt, meglepően jó eredményt érhetünk el.   

/http://havasikatalin.hu/kapcsolat/