Ezt a 3+1 dolgot tedd meg minden reggel..

Ha már nyakunkon az új esztendő, a tartalmasabb -az előzőnél többet ígérő- év és az új élet reménye, egy egészen magától értetődő, minden reggel-t érintő szokásra hívnám fel a figyelmet, melyet szinte senki nem alkalmaz.

Közismert tény, hogy amiként a reggel indul, olyan lesz a napunk hátralévő része, ezért érdemes már a napindítással belőni az irányt, a szándékot és megadni a kellő töltöttséget a továbbiakhoz, minden egyes ránk váró feladat- és kihíváshoz.

Szívszorító tény, hogy az emberek jórésze alulértékeli magát, nem ünnepli önnön létezését, kisebb-nagyobb sikereit és beéri jóval kevesebbel, mint ami megadatna neki.

Az általános, súlyos önbizalomhiány végett, amikor reggel a tükör előtt találjuk magunkat, leginkább egy azonnali kritika, vagy egy egyszerű elutasítással viszonyulunk önmagunkhoz, ami negatív gondolatok egész sorát indítja el, kiszakítva minket a pillanatból.

Ilyenkor indul be a megállíthatatlan gépezet, hogy épp kinek az email-jére nem válaszoltunk, kit kell még visszavinni, a kutyát el kell vinni sétálni, stb.. de félóra múlva már a Zoom szobában kéne lennem..

Ezt építsd be minden reggel:

Pont attól a pillanattól vesszük el mindezt, mely néhány másodperc erejéig épp arra lenne hivatott, hogy egy kis lágy odafigyeléssel, elfogadással ’megveregetnénk a saját vállunkat’, avagy a tükörben a saját tenyerünkbe csapva, adnánk magunknak egy ’ötöst’, mert oly nagy szükségünk van rá.

Sajnos nem ott tart a világ, hogy mindig álljon mellettünk valaki, amikor a legnagyobb szükségünk van rá /kivéve az őrangyalokat/ hogy vállon veregessen, amikor csak épp néhány bíztató szó, vagy mondatra lenne nagy szükségünk.

Még ha körül is vesz minket néhány figyelmes, jószándékú ember, akkor sincs olyan ereje mindannak, mintha magunk adnánk meg a kellő, bíztató lökést, bizalmat és hitet önmagunk számára.

Az első és legfontosabb dolog lenne a reggeli röpke, önjutalmazó pillanatokban, hogy belőjük a nap fő elhatározását, törekvését-szándékát, hogy ki is szeretnék ma lenni, kivé akarok válni és mi mentén haladjak az egész nap folyamán.

Triviális egyszerűségénél fogva, mégsem vesszük a fáradságot minderre, éppen ezért kéne mindenkinek kipróbálnia még a legkritikusabb pillanatokban is, amikor épp csúsznak ki a kezeink közül a dolgok, amikor a legrosszabb testi-lelki passzban találjuk magunkat, akkor pedig különösen fontossá válik az erőt és hitet adó bizalmi kredit, melyet megelőlegezhetünk saját magunknak.

Elcsépelten hangzik az önszeretet mézédes kliséje, mégis kell valami belső motiváló erő, mellyel őszintén, a tükörbe nézve elhitetjük saját magunkkal, hogy legyen bármilyen nehézség és kihívás, meg tudom csinálni, állok elébe és tudom, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Nincs más, aki ekkora erőt és biztonságot adhatna a zajos külvilágból mint mi, a saját magunk számára.

Ez a legerősebb önszuggeszció, mely csak rajtunk áll, hogy bármikor a rendelkezésünkre álljon.

Új szokásként, eleinte talán idegen- és furcsának fog tűnni, de meglátjuk, hogy kb. egy hét múlva, már egyre könnyedebben tudjuk megveregetni a saját vállunkat.

Nagy szükség van rá a rohanó és olykor kíméletlen mindennapokban, amikor hirtelen azt sem tudjuk, hogy épp melyik külső elvárásnak és feladatnak tegyünk eleget.

Tudományosan bizonyított mindennek az agyra és a neurobiológiai folyamatokra gyakorolt pozitív stimulációja, miáltal a visszaszerzett önbizalom révén, ’hegyeket’ leszünk képesek megmozgatni.

A Harvard Üzleti iskola tanulmányaiban is jelen van mindennek a visszaigazolt és elfogadott teóriája, a következő 3 fő gondolattal kiegészítve:

Tartsuk az ágyunk mellett, vagy a tükrön a következő 3 mondatot minden reggel, hogy amint felébredünk, azonnal erre gondoljunk:

1.Mi az, amit ma elengedek..

2. Mi az, amiért hálás lehetek..

3. Mi az, amire ma a figyelmemet összpontosítom..

A kutatások külön kitérnek az aerobik-hoz hasonló elnevezésű ’neurobic’ fogalmára, mely az neuron+aerobik szóból eredeztetve, az agy és a szellem egyfajta nyújtó és határokat tágító gyakorlata, miáltal az oxigénellátás fokozódik és neuronok szabadulnak fel.

Mindez elsősorban a különböző, eddig ismeretlen, komfortzónán kívüli, váratlan bátorságot igénylő, eddig ismeretlen dolgok és tettekkel érhetők el, azaz bármikor, amikor valamit a megszokottal ellentétben, másként cselekszünk.

Amint ily módon tágítjuk az elmét és a perspektívát és friss gondolatokkal társítjuk, az agy már soha nem tér vissza korábbi, kevésbé edzett állapotába, miáltal folyamatosan fejlődhetünk.

A legprofánabb példája mindennek, ha a fogmosást a kevésbé használt kezünkkel tesszük, mely a neuronok közti kommunikáció pezsdítésével serkenti az új gondolatok és nézőpontok beépülését.

Az agyunk efféle edzése, úgynevezett ’izzasztásával’ javul a tanulási, emlékezőképesség és- a nézőpontunk változásával- problémamegoldó-képességünk is jelentős javulásnak indul majd.

Kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy nincs nagyobb erő a felhatalmazó bátorításnál, a támogatásnál és az ünneplésnél.

NBA játékosoknál is bizonyított tény, hogy már a felkészítő edzések idején, szinte előre megjósolható, hogy ki lesz a nyertes csapat, ami pedig az edzéseken kívül azon múlik, hogy mennyire működik a fenti, egymást ösztönző, támogató összjáték és a jutalmazó kommunikáció a csapattagok között.

Az egész folyamat alfája- és ómegájaként, egy nemrég hallott, találó mondás jut most az eszembe, miszerint az önbizalom nem a cselekedet előfeltétele, sokkal inkább a tett következménye.

Sok sikert magunknak, hogy az életminőségünk javulásáért, napról napra fejlődhessünk!

https://napimuzsa.hu/eletmod/a-rendithetetlen-onbizalom-71-lepese/

https://goodstuff.hu/2020/04/01/a-tudomany-szerint-ez-az-5-reggeli-szokas-megvaltoztatja-az-eleted/