Jelenleg megtekinti Hogyan jelöljük ki a prioritásainkat?

Hogyan jelöljük ki a prioritásainkat?

Végeérhetetlen teendőink közepette, ki ne ismerné az elhavazottság tetőfokának állapotát, amikor oly sok a teendő, hogy ki se látszunk a kötelezettségeink terhe alól és elvész az idő- prioritás, mert néha megeshet, hogy túlvállaltuk magunkat.?

Amennyiben ez rendszeresen fordul elő velünk, érdemes tán elgondolkodni azon, hogy vajon kellőképpen helyén vannak-e azok a prioritások, illetve ha már nem tudjuk egészen pontosan, hogyan és miként célozzuk meg őket és szelektáljunk, akkor ajánlatos néhány aranyszabályt betartani.

Idő-prioritás alapelvei:

1.Bármi is akad az utunkba, hogy kizökkentsen minket, az első és legfontosabb kérdés, melyet ilyenkor magunknak feltehetünk: a terveink között szerepel-e az a bizonyos újabb, közbejött teendő?

Kizárólag azért, mert nem hagyhatjuk, hogy időközben, a más által felénk irányuló, hirtelen felmerülő -nyomást gyakorló- sürgős kérés és elvárás, észrevétlenül is a saját prioritásommá váljon.

A saját és a környezetünk érdekében is rendkívül fontos az egészséges határvonalak meghúzása, így ez esetben- ha csak valóban nem sürgős, élet-halál kérdése, de a tudtára kell adni az illetőnek, hogy mivel a saját időbeosztásom hónapok, vagy hetekkel előre be van táblázva, így a más káoszát nem tudjuk az utolsó pillanatban, helyette megoldani. Tehát a másik ember tervezésre való képtelensége révén, nem válhat mindez a saját és sürgető teendőmmé.

Amennyiben mindez nem volt betervezve és nem a saját elsődleges teendőinket élvezi, hanem valaki másét, a hosszútávú békénk érdekében, ildomos minderre Nem-et mondani.

Sajnos, ha nem így teszünk, akkor stratégiai gondolkodó helyett, reagálókká válunk.

https://books.google.hu/books?id=CzEnDwAAQBAJ&pg=PT84&dq=id%C5%91+priorit%C3%A1s+alapelvei&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjWvMq7qZzyAhWjyIUKHXrlDYkQ6AEwAHoECAgQAg#v=onepage&q=id%C5%91%20priorit%C3%A1s%20alapelvei&f=false

2. A másik rendkívül fontos kérdés a tisztánlátás szempontjából, hogy megkérdezzük magunktól, hogy mindez valóban az én dolgom, vagy problémám-e?

Amint észrevesszük, hogy valaki, bármely módon is megpróbálja a nyakunkba sózni a gondjának megoldását, akkor kénytelen-kelletlen, de annál nyugodtabban tudatosíthatjuk vele, hogy valójában nem az én feladatom, dolgom ennek a megoldása, mert sajnos nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy leterheljük magunkat a másik problémájának a helyrehozatalával.

Példának okáért arra a kérdésre, hogy Őszentsége a Dalai Láma hogyan reagál a feléje irányuló dühös, hitvány és bíráló viselkedésre, mely egészen egyszerűen így hangzik:

,,Visszautasítom ennek az ajándéknak az elfogadását.’’

3. Megfontolandó azon kérdések egyike, hogy igaznak, vagy helyesnek érzem-e mindazt, amivel a külvilág terhelne?

Manapság akármennyire nem hallgatunk rá, de a legmélyebb, belső intuíciónk az, ami egyáltalán nem hagyható figyelmen kívül, hiszen mélyen legbelül, valójában szinte mindenre megvan az ösztönös válaszunk.

Jóval értékesebb ősi kincs ez mindannál, mint amennyit ésszel felfoghatunk. Fontos megérteni, hogy mit akar a valódi, belső világunk, melyet érdemes néha megkérdezni, és akár magunkban lejátszani a belső vitát, hogy miért és mitől helyes, vagy helytelen az a bizonyos dolog.

Bizonyára, szinte mindnyájan voltunk már olyan helyzetben, hogy mindannak ellenére belekeveredtünk egy-egy olyan helyzetbe (karrierrel, kapcsolattal, stb.) melyről tudtuk, hogy tévút, de a belső vitánkkal mégis meggyőztük magunkat ennek ellenkezőjéről.

Hibázni emberi dolog, de fontos, hogy az idővel kialakuló bölcsességgel, ez már egyre kevésbé forduljon elő.

Rusworth Kidder: ‘Hogyan hoznak a jóemberek nehéz döntéseket?’ c. zseniális könyvében jól kifejti a nem könnyű döntések és annak mérlegelésének lélektanát, miszerint a helyes és helytelen között könnyű dönteni, de két jó dolog közül nehéz csak igazán a választás.

A különböző értékrendek, érdekek mentén való belső viaskodás, hogy valójában melyiket kövessük – hiszen általában ezekben vagyunk a leginkább önmagunkra hagyatva.

Egy jó könyv is segíthet mindennek megértésében és az életünk nagy döntései előtt való támogatásban.

4. A negyedik és egyben egyik legfontosabb kérdés az idő-prioritást illetően, hogy valóban azonnali, avagy sürgős-e mindaz a kérés vagy elvárás, mely minket bombáz?

Mindezek például azok a különböző határidős email-ek lehetnek, melyek meghatározzák számunkra a válaszadásunk időpontját.

Létezik erre egy általános, sok esetben mégis hatásosan alkalmazható trükk, melyet a legnagyobb teljesítménnyel bíró, sikeres emberektől tanultam:

’’Köszönöm, hogy jelezted, hogy mindezt szerdára várod, de engedj meg kérlek egy kérdést:

Közöld velem kérlek azt az időpontot, hogy amennyiben te nem kapod meg addigra azt a választ, otthonok égnek le, emberek halnak meg, a hírnév megmásíthatatlanul romokban hever majd és végső katasztrófa sújt le ránk.

Jelezd kérlek azt a legvégső időpontot, hogy ha nem kapod ezt meg, minden veszendőbe menne.

Mindez a legvégső katasztrófa előtti pillanat, a saját preferenciád, miáltal őszinte leszek veled:

Tucatjával érkeznek hozzám a különböző, egyéni preferenciák, mielőtt az utolsó pillanatban megérkezett a tiéd, ezáltal felelősségteljesen kell kiszűrnöm a valódi prioritások- és határidőket.

Így ha kérhetném a valódi határidő megjelölését annak megindoklásával, hogy miért ez a dátum számodra a legmegfelelőbb.

Mindezek után, a kérést figyelembe véve, a legkiválóbban fogom az igényedet szolgálni. Köszönöm.”

Amint ezt az önvédelmi mechanizmust bevetettük – a valóban égetően sürgős esetektől eltekintve- észre fogjuk venni, hogy a legtöbb kijelölt határidő, túlnyomórészt az egyes emberek saját preferenciái és nem a valós határidők, melyeket túl komolyan kéne vennünk.

Hatalmas a különbség a valódi igény, és a preferencia között, melyet a gyakorlat során egyre inkább meg tudunk majd különböztetni.

5. Az idő- prioritás szempontjából érdemes az alábbi kérdést magunktól megkérdezni, hogy valódi szenvedély-e az a bizonyos, hirtelen felmerülő valami, ami észrevétlenül is elvinné az időnket..? Amennyiben nem az, tilos a prioritások közé sorolni!

6. A következő pedig, hogy a fejlődésemet és az előrelépésemet szolgálja-e mindaz, amire igent, vagy nemet kéne mondanom..?   

Amennyiben nem látom meg valamiben a potenciális fejlődés lehetőségét, arra nemet kell tudni mondani, mely az egyik legokosabb döntés, hiszen így kizárólag a valós céljainkat követhetjük, mellyel rengeteg időt-energiát spórolunk.

7. Segíti-e mindez a vezetői képességemet?

Példának okáért, a családban való vezetői szerepemtől elkezdve, a munkában való vezetési képességnek a mércéje:

Úgy vezetni a családot, miként Martin Luther King a Polgári Jog Mozgalmát, vagy a csapatomat úgy vezetni, miként J. F. Kennedy a Holdra szállással tette?

Nincs szebb dolog, mint a sötétségben lévő fénysugárként szolgálni a körülöttünk lévőket, mely akár egyre több és több emberhez is eljuthat.

Ezzel a gondolkodással a prioritások azonnal élesen kirajzolódnak, mely jócskán megkönnyíti és letisztítja az életet. Sajnos a legtöbb ember egyáltalán nincs tisztában vele, hogy milyen mértékben tud mások életére hatni, adni és valódi segítséget nyújtani számukra.

Mert bármennyi visszautasítás is ért, vagy nem bízunk magunkban – miáltal nem adjuk meg a lehetőségét sem annak, hogy pozitív hatással legyünk a többiek életére -az úgynevezett vezetői befolyásunkat bevetve, egyfajta kötelességünk a maximumot kihozva, a legtöbbet tenni és adni annak érdekében, hogy egy sokkal szebb és jobb minőségi életet alakíthassunk ki magunk és egymás körül.

Ha mindezt valóban el szeretnénk érni, akkor a lényeget tekintve elképesztően fontos jelentőséggel bírnak a jól eltervezett és szervezett mindennapok, melynek szabályai mentén haladva nyerjük el a valódi szabadságot és legfőképp annak szabadságát, hogy mire vetítjük a figyelmünket és töltjük el a felbecsülhetetlenül fontos, vissza nem térő időnket.  

Vélemény, hozzászólás?